Diktáltak a világnak a német gyártók, őket követte mindenki, és a mérnökök sosem álltak meg, mindig emelték a tétet, keresték a területet a fejlődésre.
Ezt tudva nem meglepő, hogy Stuttgartban a Mercedes-Benz mérnökei épp a történelem talán legmonumentálisabb luxusautóján, a W140-es kódjelű, később csak „Bálnaként” elhíresült S-osztályon dolgoztak.
A cél pedig nem volt kevesebb, mint a világ abszolút legjobb autójának megalkotása.
Csakhogy a szomszédból, Münchenből nyugtalanító hírek érkeztek: a BMW bemutatta az E32-es 7-es sorozatot Európa első háború utáni V12-esével, ráadásul az ipari kémek azt suttogták, hogy a bajorok titokban egy 6,6 literes V16-os motoron (a híres Goldfish-projekten) is dolgoznak. A Mercedesnél ekkor döntöttek úgy, hogy ha a rivális 16 hengert csinál, ők rátromfolnak 18-cal.
Így indult útjára az M216-os kódjelű motor projektje, amely a mérnöki zsenialitás és az autóipari megalománia tökéletes metszete. A feladat egy olyan erőforrás megalkotása volt, amely nem csupán a közvetlen konkurenciának adja fel a leckét, de olyan gyártók felségterületére is betör, mint a Rolls-Royce vagy a Bentley.
De hogyan lehet belezsúfolni 18 hengert egy személyautóba?
Egy soros vagy hagyományos V elrendezésű blokk olyan hosszú lett volna, hogy még a gigantikus, 5,2 méteres W140-es orrába sem fért volna be anélkül, hogy ne rontsa drasztikusan a súlyelosztást és a biztonságot.
A legnagyobb Mercedeshez tervezték, de végül maradt a V12
Erre a problémára egyetlen megoldás van, amit a modern autók közül a Bugatti Veyron tudott végül sorozatgyártásban megmutatni. Ez a W elrendezésű hengersor, ami kellően kompakt a 16-18 hengeres blokk észszerű megvalósításához.
A Mercedesnél három, egyenként hathengeres hengersort fűztek össze egyetlen főtengelyen. Hogy a fejlesztést felgyorsítsák, az akkoriban már bombabiztosnak számító, a W124-esekből és W201-esekből (a „190-esből”) is ismert 2,6 literes, M103-as sorhatos motorok építőelemeit vették alapul. A három blokk elméleti egyesítésével egy 7,8 literes lökettérfogatú szörnyeteget kaptak.
A belső akták szerint az M216-os két teljesen eltérő karakterű változatban készült volna el. Az első, kifejezetten az S-osztály csúcsmodelljéhez (amely a legendás 800 SEL típusjelzést kapta volna) a végtelenül selymes járáskultúrára fókuszált.
Ami végül megvalósult a Volkswagennek és a Bugattinak köszönhetően, a Veyron W16-os motorjának blokkja, jól látható a hengerek elrendezése, így rövid a teljes hossz
Ez a hengerenként kétszelepes, SOHC-vezérlésű iteráció a tervek szerint 490 lóerőt és letaglózó, 750 Nm-es nyomatékot küldött volna a hátsó kerekekre.
A második, sokkal vadabb változat esetén már hengerenként ötszelepes hengerfejekkel (DOHC) számoltak, amely a szimulációk szerint 680 lóerő feletti teljesítményt és 800 Nm-t produkált volna.
Ne feledjük, a kilencvenes évek legelején járunk, évekkel a McLaren F1 korszaka előtt – ez a motor paramétereiben tényleg a Bugatti Veyron szellemi előfutára lehetett volna.
Miért nem lett belőle mégsem valóság?
Bár a projekt papíron lenyűgöző volt, a gazdasági realitás és a józan ész végül közbeszólt. Az igazgatótanács rájött, hogy az S-osztályhoz párhuzamosan fejlesztett 6,0 literes, V12-es motor (az M120) a maga 408 lóerős teljesítményével is bőven túlszárnyal minden akkori elvárást, miközben sokkal könnyebben gyártható és beépíthető.
Emellett a kilencvenes évek elején egyre erősödtek a környezetvédelmi mozgalmak, és egy 18 hengeres, nyolcliteres presztízsmodell piacra dobása marketingszempontból visszafelé is elsülhetett volna. A W18-as koncepció így sosem hagyta el a tervezőasztalt, csupán az első vázlatok maradtak fenn az utókornak.
Ide kellett bezsúfolni a 18 hengert, a W elrendezéssel volt mérnöki realitása
A bálna-Mercedes csúcsát végül a V12-esek jelentették, a lökettérfogat-háborút pedig így is nyerték: az AMG S 73 AMG és SL 73 AMG modellekbe épített, 7,3 literesre felfúrt M297-es blokkal – amely aztán a Pagani Zonda vázába építve vált halhatatlanná. A 18 hengeres 800 SEL pedig megmaradt annak, ami: az autóipar egyik legcsodálatosabb, soha meg nem valósult legendájának.
