Az idén várható megújulást hozó hazai KRESZ-tervezettel kapcsolatban felmerült, hogy egyes szakaszokon emelni lehetne a megengedett legnagyobb sebességet. Már az ötlet is komoly vitát szült, pedig messze állunk a megvalósulástól. Ellenben Csehországban már zajlik a kísérlet!
A 150 km/órás sebességet engedélyező tesztüzemet egyelőre kizárólag a D3-as autópályán vezették be, a 84-es kilométernél lévő Planá nad Lužnicí és a 131-es kijárat (Úsilné) között. Minden más szakaszon továbbra is a 130 km/óra a felső határ.
Kezdjük a rideg matematikai tényekkel: a sebességhatár emelése csábító, de a nyereség gyakran csekélyebb, mint azt a „sietős” sofőrök hiszik. 100 kilométeren a 130 helyett 150-nel autózva mindössze 6 percet nyerünk – és ezt is csak akkor, ha folyamatosan tudjuk tartani a tempót, nincs forgalom, korlátozás vagy lassítás.
A 130-ról 150 km/órára ugrás nagyjából harmadával nagyobb mozgási energiát jelent, ami egy esetleges balesetnél drasztikusan súlyosabb következményekkel jár. Ezzel párhuzamosan nő a reakcióidő alatt megtett út és a fékút is. A gyakorlatban ez egyet jelent: aki 150-nel akar menni, annak a korábbinál is szigorúbban kell tartania a követési távolságot, előre kell gondolkodnia, és nem spórolhat a féken vagy a gumikon.
Autópályán a kockázatot nem önmagában az abszolút sebesség jelenti, hanem a sebességkülönbségek, a forgalom sűrűsége, a fegyelmezetlen előzések és a követési távolság semmibevétele.
Egy üres, jól belátható pályán a 150 km/óra is lehet relatíve biztonságos, ha a forgalom folyama zavartalan és a sofőrök kiszámíthatóan viselkednek. Ezzel szemben sűrű forgalomban a 130 is életveszélyes, ha az autók egymás lökhárítóján lógnak, és minden fékezés dominóeffektust indít el. Éppen ezért van értelme annak, hogy a 150-es limitet a forgalmi viszonyokhoz kössék – esőben, ködben, szélben vagy dugóban a rendszer automatikusan visszaveszi a tempót.
Ezért a csehek 47 kilométer hosszú, új 150 km/órás szakaszán is csak akkor léphetünk a gázra, ha az időjárás, a látási viszonyok és a forgalom engedi. Ha romlanak a körülmények, a rendszer a közlekedők védelmében automatikusan csökkenti a limitet.
A németeknél az egész rendszer más
Természetesen nem hagyhatjuk ki a kedvenc példámat, Németországot. A német autópályákat gyakran használják érvként: „A németeknél nincs limit, mégis minden működik.” Ez azonban nem teljesen igaz:
Sok szakaszon van korlátozás (zajvédelem, forgalom, útépítés vagy biztonság miatt). Ahol szabad a pálya, ott vasfegyelmet várnak el. Ez jelenti a szigorú jobbra tartást, a belső sáv gyors elhagyását és a kiszámítható előzést.
És végül: kulcsszerepe van az infrastruktúrának, a karbantartás minőségének és az autók műszaki állapotának, amit a német vizsgarendszer (TÜV) hagyományosan szigorúbban ellenőriz.
Csehországban is még tesztüzem zajlik, aminek tapasztalatai alapján fogják alakítani tovább a rendszert. A minisztérium az adatok kiértékelése után dönt arról, hogy kiterjesztik-e a modellt más modern sztrádaszakaszokra is. A döntésnél nemcsak a forgalmi adatokat, hanem a sofőrök és a rendőrség visszajelzéseit is figyelembe veszik. Így kell ezt, a való élet tanulságai alapján alakítani a közlekedést, nem pedig vágyak, illúziók és papíron csodás elképzelések alapján keretek közé szorítani az autósokat.
