A Civic jó ideje alaposan megosztja az autósokat, vannak, akik rajonganak a bátor formatervért, európai szemmel néha nehezen emészthető dizájn megoldásokért, mások viszont hideglelést kapnak tőle. A legújabb, tizedik generációs Civic már elkezdett alkalmazkodni a tömegízléshez, de szerencsére maradt még benne elég érdekes, izgalmas részlet a hard core rajongóknak is.

A tesztautó ebben a világos hadihajó-szürkében is elég ütősen néz ki, amire az Orange Line – ebből a sorozatból van Black Line is – narancs kiegészítői még rátesznek egy lapáttal. A 4518 mm hosszú, 1799 mm széles és 1434 mm magas autó ránézésre vadállatnak tűnik, csak a sofőr tudja, hogy alig egyliteres motor morog az orrában. Szóval a megjelenést egy kicsit túltolták, de sebaj, legalább nem vész el a tengernyi tök egyforma autó között.

Masszív, jó kiállású lett a Civic

Essünk túl gyorsan az autó egyetlen fájdalmas részén, az üléskárpiton. Érthetetlen, hogy az a márka, amely annyira jó, pihepuha plüss huzatokkal tudja kárpitozni az üléseit, honnan szerzi azt a rémséges, iskolaköpeny szerű izét, ami a Civicben van. Szerencse, hogy csupasz bőrfelülettel nem nagyon kell hozzáérni, legfeljebb takarításkor. Az utastér többi része viszont teljesen korrekt, a dizájn rendben van, hozza a Hondától megszokott űrhajós hangulatot és közben egységes, harmonikus, logikus elrendezésű is. Szépen, precízen járó gombok, kapcsolók, kellemes tapintású anyagok találhatók mindenhol. Az Orange Line színes csíkjai pedig parádésan emelik ki a berendezés térbeli rafináltságait.

Alacsony, sportos üléspozíció

A középkonzol telefontartó tálcája zseniális húzás, az alul bedugott töltőkábel széles alagúton jut fel a telefonhoz, így a vezeték sosincs útban és nem is csúfítja el a belsőt. A felhajtható könyöklőben a rengeteg hely mellett tologatható pohártartó komplexum és USB csatlakozó is található. Ugyanitt van az elektromos rögzítőfék gombja – állítólag értékes kilókat lehet spórolni a hagyományos, kézi működtetésű rögzítőfékhez képest – ami érdekes, városi közlekedés közben is működő elgurulásgátló funkcióval is rendelkezik. Így lámpánál nem kell a féken állva kiégetni a mögöttünk álló szemét, az autó magától, fékezés nélkül is nyugton marad.

Látványos a teljesen digitális, folyadékkristályos kijelzőjű központi elemmel készülő műszerfal is. A vízhőmérséklet és az üzemanyagszint mérő mutatója ugyan nehezen látható, de cserébe nagyon mutatós, ahogy a szintjelző kékes szegmens dereng valahol mélyen.

A helykínálat elöl, hátul korrekt, – bár 185 centis magasság felett azonban a tető már túl közel van, a langaléta hátsó utas fejéhez – a második üléssorba széltében befér a három gyerekülés és még a hátsó ajtók is elég nagyra nyílnak, hogy könnyen lehessen beszerelni őket.  Igaz, az ajtónyílás lábban elég szűk, legalábbis 45-ös cipővel nehéz elakadás nélkül kikászálódni a kocsiból.

Ezt látja a vezető a Civicben

Csomagtartója papíron 478 literes, amivel a kategória legjobbja a Civic. Ugyan lehajtott ülésekkel nem teljesen sík a rakodófelület, de a nagyra nyíló ajtókon és a csomagtartó felől is óriási nyíláson keresztül hatalmas tárgyak tuszkolhatók az autó fenekébe. A kétemeletes csomagtartó aljában pótkerék is lehetne, de nincs, helyette gumijavító-készlettel kell szórakozni, ha defektet kap valamelyik kerék. Mókás darab a csomagtartó-roló, amelyet nem hagyományos módon ki-be, hanem oldalra kell húzni. Gondoltak a balkezesekre is, a rolót egy mozdulattal ki lehet szedni a helyéről és áttenni a szemközti oldalra.

Feltehető baloldalra is a roló, a balkezesek örömére

Adatlap

Honda Civic 1,0 VTI

Motor	988 cm3, 3 henger, 12 szelep, turbófeltöltés
Teljesítmény	95 kW (129 LE) @ 5500
Nyomaték	200 Nm @ 2250
Gyorsulás (0-100 km/h)	10,4 s
Végsebesség	203 km/h
Fogyasztás (vegyes)	4,8 l / 100 km
Listaár:	5 899 000 Ft

Egyliteres, háromhengeres benzinmotortól és 1,3 tonnás saját tömegtől nem vár sokat az ember. Aztán amikor az egész elindul, muszáj a forgalmi után nyúlni, hogy ez valóban csak egyliteres?

Igen, sőt, csupán 988 köbcentiből facsartak ki 129 lóerőt és 200 Nm-t. Boszorkányság, illetve turbófeltöltő. A kis motor szinte 1500-as fordulattól érezhetően és határozottan gyorsítja az autót, közben végig csendesen dolgozik, csak akkor hallani, hogy a megszokottnál egyel kevesebb henger végzi a munkát, amikor padlóig tapossuk a gázpedált. A zakatolás akkor sem kellemetlen, csak kibújik a szög a zsákból. Ami viszont érdekes, hogy a kis motort nem érdemes, illetve nem kell agyonpörgetni. Az elektronika úgyis véget vet a mókának nemsokkal 5000 felett, pedig fülre még nyomná neki az ember. De nem kell. Az 1,15 bar-os töltőnyomás elvégzi a piszkos munkát, így tényleg valószínűtlenül alacsony fordulatszámtól működik az autó. A motorválasztékban az egyliteres motoron kívül 1,5-os, 182 lóerős, 240 Nm-es nyomatékú, szintén turbós benzinmotor is szerepel, dízel nincs.

A váltásokat előrejelző műszerfali nyilacskák szerint vezetni azért keserves dolog lehet egy igazi Hondásnak.

Parádés vezetni az új Honda Civic-et, a váltó precíz, szépen, nagyon eltalált erővel, rövid úton mozog a fokozatok között, és a két végpont között 2,2-t forduló, progresszív áttételű kormány is élvezetes, jó fogású darab. Futóműve igényes, hátul több-lengőkaros lett, amivel a tempósabb kanyarok is megoldhatóak az autóval. Szerencsére a komfort is megmaradt, így ha kikanyarogta magát a sofőr, akkor sem kell az út további részében kényelmetlenül pattognia hazáig.

A start-stop rendszer civilizáltan működik, finoman indul a motor, a vezetőt pedig adaptív tempomat – sajnos nem fékezi állóra az autót, 30 km/órás tempónál sivalkodva visszaadja az irányítást a vezetőnek – és a kormányt tekerő sávtartó berendezés is segíti. Emellett automata fényszórósegéd, holttérfigyelő és táblafelismerő rendszer is jár az Elegance somaghoz. A korábbi Civictől eltérően itt már szinte a földön ül a vezető, a kasztni jól átlátható, tolatásnál pedig kamera és radar kettőse segít felderíteni a tükörből láthatatlan akadályokat.

Szép, praktikus műszerfal

Bő 700 kilométer és két tankolás után a számolt átlagfogyasztás 6,7 literre jött ki. Meglepő, hogy a fedélzeti számítógép is tizedre ugyanezt az eredményt saccolta. Ebben bő 300 kilométer autópálya, nagyjából 200 országút és ugyanennyi városi, munkaidős, csúcsidőben araszolós autózás volt, ez nagyjából lefedheti az átlagos autóhasználatot.

Tudni érdemes a háromhengeres motorról, hogy 120 000 kilométernél vezérlést kell rajta cserélni, mivel ez a motor, a Honda hagyományival és az 1,5 literes négyhengeressel szemben, nem láncos vezérlésű. A 120 ezres nagyszerviz költsége nagyságrendileg 360 000 forint.

Az alapáras Honda Civic háromhengeres motorral 5,8 millió forint – a metálfény felára 130 ezer forint, a fokozatmentes automatikus váltóért 390 ezret kérnek pluszba – ami elég húzós ár. Igaz, aki megveszi, az egy remekül vezethető, izgalmas külsejű, kényelmes, klasszul berendezett, látványos megjelenésű autót kap a pénzéért. Lehet, hogy megéri.