Egy évvel a világpremier után az Analogue Automotive elkészítette a dallamos nevű VHPK első ügyfélpéldányát, és mielőtt átadták volna a szerencsés tulajdonosnak, körbefotózták – ezt látod a képeken.




Az autó egy első szériás Lotus Elise (1996-2001) újraértelmezése. A Lotus mindig is könnyű autókat épített, a VHPK azonban minden határon túlment: menetkész tömege 600 kilogramm alatt marad.
Egy hat mázsás autóhoz nem kell ezer lóerős motor, és nincs is, de azért az eredeti Rover K-szériás motort újraépítették, és 253 lóerősre hangolták.
Az 1,8 literes négyhengeres gyárilag több teljesítményszinten készült, de legdurvább verziója sem haladta meg a 192 lóerőt – ez volt a Very High Performance Derivative, azaz VHPD motor.
A VHPK tehát nevében is az eredeti csúcsmotor előtt tiszteleg, de annak 1,8 literes lökettérfogatát 1,9 literre növelték, az alkatrészeket mart és kovácsolt elemekre cserélték.
Egy kis matek kiadja, hogy a VHPK teljesítmény/tömeg aránya 406 LE/ tonna – ez az érték olyan egzotikus szupersportautókkal helyezi közös ligába kis Elise-átépítést, mint a Noble M400, az Aston Martin DBS 770 Ultimate Volante vagy a Zenos E10 R.
Az erő az eredeti Elise ötfokozatú Quaife PG1 szekvenciális sebességváltójának átdolgozott változatán és részlegesen önzáró differenciálművön keresztül jut el a hátsó kerekekhez.
Alapkérdés volt a projekt elején a hajtáslánc eredeti elemeinek a megőrzése, így ugyanis az autó ugyanazt a vezetési érzetet adja vissza, mint az első szériás Elise.
Ami a tömegcsökkentés részleteit illeti: a karosszéria idomait szénszálas kompozitból formálták meg, a rugózatlan tömeget könnyített keréktárcsák, karbon-kerámia féktárcsák és egyedi fejlesztésű, szintén különösen kis tömegű kerékagyak csökkentik.
Ha ezzel nem éri be a vevő, karbon keréktárcsákat is rendelhet, amivel összesen 12 kilót spórol. További opcióként a kiemelhető tetőpanel is kérhető szénszálas kompozitból, sőt, akár kárpitozatlan kivitelben is leszállítják, ha további dekagrammokat spórolnánk az autó tömegéből.
Szintén feláras a klímaberendezés, de még a fűtés és a szellőzés is – az autó tervezői tényleg mindent alárendeltek a tömegcsökkentésnek.
A vezetőülés is szénszálas héjra épül, utasülés pedig nincs, tehát a vezető senkivel nem osztozhat az autó élményében.
A páros kocsikázás még felárért sem megoldható, mivel az Analogue Automotive mérnökei az autó középtengelyébe helyezték át a vezető helyét. Az ötlet nem teljesen eredeti, annak idején a Lotus maga is épített ilyen autókat az ezredfordulón: ezek a Lotus Elise márkakupában versenyeztek, közútra nem kerültek.
A széles nyomtávú futómű komponensei alumíniumból készülnek, a lengéscsillapítók alapértelmezésben hagyományos, passzív darabok, de felárért aktív felfüggesztés is rendelhető.
A VHPK-ból mindössze harmincöt példányt építenek, ez a legelső egyedi lila fényezést, azonos árnyalatú Alcantara kárpitozást és aranyozott kipufogóvégeket kapott.
Az együléses Lotusért 350 ezer angol fontot, azaz 148 millió forintot kér a gyártó, plusz adók. Ebben már benne van a donorautó is.









