1969-ben mindenki a jövőt kereste. A Boeing 747 először emelkedett a levegőbe, a Concorde átlépte a hangsebességet, Neil Armstrong pedig megtette az emberiség első lépéseit a Holdon. Nem csoda, hogy az autóiparban is felpezsdült: a gyártók már nemcsak gyorsabb, kényelmesebb vagy praktikusabb autókat akartak mutatni, hanem azt is, hogyan képzelik el a következő évtizedeket.
A Toyota az 1969-es Tokiói Autószalonon erre adott egy egészen meghökkentő választ. Az EX-III nevű tanulmányautó inkább tűnt földre kényszerített repülőgépnek vagy UFO-nak, mint közúti járműnek. Alacsony, ék alakú karosszériája, hegyes orra, részben takart hátsó kerekei és hatalmas üvegfelületei olyan látványt adtak, amivel akkoriban Európában is csak a legmerészebb olasz formatervezők próbálkoztak.
A japán autóipar addigra túljutott azon a korszakon, amikor egyszerűen csak fel akart zárkózni Európához és Amerikához. A 16. Tokiói Autószalonon a Toyota az EX-I, EX-II és EX-III tanulmányokkal már saját jövőképet mutatott. A gyári stand nagyságát jól érzékelteti, hogy a Toyota hivatalos visszatekintése szerint 94 járművet állított ki „The World of Toyota” mottó alatt, a rendezvényt pedig több mint 1,5 millióan látogatták.
Az EX-III kilógott a sorból
Nem egyszerűen kiállították: két fémrúdra emelve, enyhén megdöntve mutatták be, mintha egy repülőgép törzsét lebegtetnék a nézők előtt. Ez nem puszta látványelem volt, hanem tudatos üzenet. Így lehetett igazán jól látni a tanulmány sík alját, amelyet az aerodinamika szolgálatába állítottak. A korszak autóinál ez még egyáltalán nem számított megszokott megoldásnak, az EX-III viszont már azt sugallta, hogy a jövő autója nemcsak felülről, hanem alulról is a légellenállás csökkentéséről szól majd.
A karosszéria gyöngyházfehér, üvegszál-erősítésű műanyagból készült, ami akkoriban különösen futurisztikusnak hatott. A forma minden részletében a repülőgépipar hatása érződött: a monocoque jellegű felépítés, a lapos orr, a megnyújtott test, a fekete-fehér kontraszt, valamint a kabin köré húzott üvegfelület is ezt erősítette. A visszapillantó tükrök hiánya, a letisztított oldalfelületek és a minimális díszítés szintén azt mutatta, hogy itt nem egy sorozatgyártásra szánt modellről, hanem egy határfeszegető kísérletről volt szó.
A Toyota műszaki adatokat nem közölt az EX-III-ról, de nem is ez volt a lényeg. A tanulmányt nem működő szériamodell-előzetesnek, hanem jövőképként kellett kezelni. Ennek ellenére a korabeli közönség és sajtó fantáziáját erősen megmozgatta. A nagy légnyílások, a repülőgépszerű arányok és a hátul megjelenő nyílások miatt sokan gázturbinás hajtást sejtettek benne, bár ezt a Toyota nem erősítette meg soha, azóta sem.
Az utastér sem volt hagyományos
A középkonzolon repülőgépes tolókarra emlékeztető kezelőszerv kapott helyet. Az EX-III nem azt üzente, hogy hamarosan ilyen Toyotákat lehet majd venni a kereskedésekben, hanem azt, hogy az autó a jövőben akár teljesen más tárggyá is válhat: gyorsabbá, laposabbá, áramvonalasabbá, inkább géppé, mint klasszikus személyautóvá.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
