A McLaren F1 az autóipar történetének egyik leginkább áhított gépe maradt. Az 1992 és 1998 között gyártott modellből összesen mindössze 106 példány készült, és ebből csupán 64 darab utcai változat hagyta el a wokingi gyárat.
Több mint egy évtizeden át, 1993-tól 2005-ig birtokolta a világ leggyorsabb sorozatgyártású autójának címét: a 627 lóerős, 6,1 literes, szívó BMW V12-es motor által hajtott szörnyeteg végsebessége elérte a döbbenetes 386 km/órát.
Ez a gép az analóg szupersportautó-építés netovábbja: nincsenek elektronikus vezetéstámogató rendszerek, nincs szervokormány, a legendás, középső vezetőpozíció pedig szó szerint az élmény kellős közepébe helyezi a pilótát.
Egy 7,6 milliárd forintos ajánlat finoman szólva sem elhanyagolható. Ez az összeg a McLaren F1-esek értékének legfelső tartományába esik, közel ahhoz a nagyjából 7,77 milliárd forinthoz, amennyiért a Gooding & Company 2021 augusztusában, Pebble Beach-en elárverezett egy kifogástalan példányt.
Egy másik darab ugyanebben az évben mintegy 7,52 milliárd forintért cserélt gazdát az RM Sotheby’s árverésén. Ezek olyan horribilis összegek, amelyek a legtöbb racionálisan gondolkodó embert – még a kőgazdagokat is – kísértésbe ejtenék. Leno azonban nem a többséghez tartozik, és a gyűjtőszenvedélyhez való hozzáállása mindig is üdítően más volt.
A kaliforniai Burbankben található Big Dog Garage több mint 180 autót és 160 motorkerékpárt rejt. Ez a hely azonban nem egy statikus múzeum. Leno rendszeresen vezeti a gépeit, megszállottan karbantartja őket, és olyan őszinte rajongással beszél róluk, mint aki imádja a birtokában lévő járműveket, ahelyett, hogy a profit reményében nyerészkedne rajtuk.
Többször is hangoztatta: filozófiája a gyűjtemény megóvása és a vezetés élvezete, nem pedig a vasak befektetési portfólióként való puszta tárolása. A McLaren F1 tökéletesen megtestesíti ezt az etoszt.
Számára a McLaren F1 nem árucikk. Egy olyan egyedülálló mérnöki mestermű, amelyet önmagáért értékel, nem pedig azért, amit egy túlfűtött piacon ki lehetne sajtolni belőle. Ez a gondolkodásmód egyre ritkább a csúcskategóriás gyűjtők körében, ahol a sokmilliárdos autókat gyakran alternatív vagyontárgyként kezelik, és ugyanolyan hideg, kiszámított profittal kereskednek velük, mint a részvényekkel vagy az ingatlanokkal.
A legtöbb igazi autórajongónak van valamilye a garázsban, amit semmi pénzért nem adna el: legyen az egy féltve őrzött családi Zsiguli, a legelső saját autó, vagy egy projekt, amelynek talpra állítása éveket és rengeteg vérzítéket vett igénybe. Ezeknek a tárgyaknak az érzelmi értéke nagyon is valóságos, és Leno kiállása pontosan ezt a megmagyarázhatatlan kötődést igazolja – csak éppen nagyságrendekkel magasabb árszinten.
Holnap eladhatná a McLarent, és szemrebbenés nélkül vehetne rajta tíz másik modern szupersportautót. De nem fogja, mert bizonyos dolgok egyszerűen nem képezik alku tárgyát.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
