Mielőtt legyintenénk, hogy ez csak egy újabb elborult hippi-utópia a semmiből: a tervezet olasz minisztériumok által támogatott országos városi mobilitási program hivatalos pályázati anyaga.
A milánói javaslat egy nagyobb, országos minisztériumi keretprogram része, amely összesen 200 milliárd forintot (500 millió eurót) biztosít az olasz nagyvárosok és a főbb közigazgatási központok számára. Ebből a tortából hasítana ki magának Milánó egy bő 7 milliárd forintos (17,57 millió eurós) szeletet.
A tervezet nem egyetlen hangzatos csodafegyverre épít, hanem egy három, szorosan összefüggő pillérből álló rendszert vázol fel:
- Intelligens forgalomoptimalizálás: A város kulcsfontosságú csomópontjait okosszenzorokkal szórnák tele, amelyek valós időben figyelik a járművek áramlását. Európa több városában láttunk már ilyet: a rendszer dinamikusan hangolja a közlekedési lámpákat, csökkenti a torlódásokat, és alternatív útvonalakra tereli a forgalmat, még mielőtt a dugó egyáltalán kialakulna. Milánónak van már némi tapasztalata ezen a téren, de a projekt most nagyságrendekkel emelné a tétet.
- A parkolás digitalizációja: A cél a parkolóhely-foglalási rendszerek teljes digitalizációja, hogy a helykeresés kiszámíthatóbb és kevésbé kaotikus legyen. A mögöttes logika tiszta: az az autós, aki már induláskor tudja, hol fog parkolni, nem köröz feleslegesen a blokk körül. Ezzel nemcsak a károsanyag-kibocsátás csökken, de a felesleges forgalmi terhelés is eltűnik az utakról.
- Fizetnek a mikromobilitásért: Ez az a pont, ami a legnagyobb visszhangot váltotta ki. Az önkormányzat anyagilag is honorálná, ha valaki az otthona és a munkahelye vagy az iskolája között alternatív közlekedési eszközre vált. . Lefordítva a mindennapok nyelvére: ha a garázsban hagyod a kocsit, és metróra vagy biciklire szállsz, a város ezt konkrét, zsebbe vágó anyagi juttatással hálálja meg.
Bár a készpénzes ösztönzőre kapja fel mindenki a fejét a nagy képet nézve ez csupán egyetlen fogaskerék a gépezetben. Az alapgondolat rendszerszintű: Milánó közlekedési rákfenéjét nem lehet egyetlen huszárvágással megoldani. Nem elég csak tiltani, és nem elég csak jutalmazni. Szenzorok kellenek, adatalapú várostervezés, meggyőző alternatív infrastruktúra, ami megoldhatja az örök közlekedési torlódások problémáját egy ekkora világváros számára.
