Németországban mindig is akadtak érdekes kísérletek a közlekedésben. Náluk mai napig üzemel függővasút, gigantikus összeget öltek bele a mágneses elven működő kötött pályás közlekedésbe, a sebességkorlátozás nélküli autópályáik pedig mai napig szembemennek a nemzetközi szabályozással. 

A rengeteg érdekes példa között van egy olyan hibrid, ami a lassan fejlődő önvezetés korában különösen aktuális.  Ebből az ismeretlen mutánsból mára az egész országban mindössze egyetlen példány maradt mutatóba – méghozzá Essen városában.

A “Spurbus”, egyike a nyomvezetett, kötött pályás buszoknak, egy igazi technikai hibrid: a busz és a villamos előnyeit próbálta egyetlen járműbe sűríteni. A valóságban azonban ez a házasság finoman szólva is döcögősre sikerült, így az elgondolás mára egy lenyűgöző, de abszolút közlekedéstörténeti kuriózummá szelídült. 

Zseniális technika – papíron

Hogy is működik ez a guruló anomália? Nos, a Spurbus egyáltalán nem új találmány. Már az 1950-es években próbálkozott a Német Szövetségi Vasút (Deutsche Bundesbahn) a sín-közút busszal, amely aszfalton és normál vasúti pályán egyaránt bevethető volt, de a koncepció hamar elvérzett.

A ma is üzemelő esseni rendszert sokszor „O-Bahn” (Omnibus-Bahn) néven is emlegetik. 1979-től kezdődően több német városban – például Rastattban, Regensburgban és Mannheimben – is indítottak vele kísérleti projekteket.

Így akarták a buszt és a kötött pályát ötvözni a németek 2

Itt látszik a görgő. Fotó: Martin Hawlisch (LosHawlos) / CC BY SA

A koncepció lényege: a hagyományos vasúti sínek helyett egy rendkívül szűk, egyedi betonvályút építenek ki. A jármű első kerekeinél oldalra kinyúló, vízszintes tengelyű vezetőgörgők találhatók. Ezek a görgők a szűk pálya oldalfalának feszülve, mechanikusan terelik a kerekeket, így a busz automatikusan, szinte milliméteres pontossággal a sávjában marad. 

Mivel a rendszer fizikai kényszerrel megvezeti önmagát, a sofőrnek ezen a szakaszon egyáltalán nem kell a kormányhoz nyúlnia, a pálya pedig jóval keskenyebb lehet egy szabványos közúti sávnál.

 40 éve tartó “kísérlet” 

Essenben a tesztüzem már 1980 óta folyamatosan zajlik, itt alálható Németország egyetlen megmaradt nyomvezetett szakasza. Ennek az útvonalnak a legdurvább sajátossága – ami a magyar autósok számára is egészen szürreális látvány –, hogy a pálya és a megállók egyenesen a 40-es autópálya (A40) két irányban haladó forgalmi sávjai között futnak.

Így akarták a buszt és a kötött pályát ötvözni a németek 3

Ennek a bátor elhelyezésnek köszönhetően a Spurbus nevetve suhan el az autópályán araszoló kilométeres dugók mellett. A vonal jövője azonban már számtalanszor hajszálon függött. A karbantartás ma már kőkemény logisztikai és anyagi rémálom: az egyedi alkatrészekkel (például a görgőkkel) szerelt járművekhez egyre nehezebb pótalkatrészt szerezni, a betonpályán pedig az évek során az óriási terheléstől masszív nyomvályúk alakulnak ki.

Szép lassan kiderült, hogy a megoldás nem tud többet, mint egy könnyedén felfesthető buszsáv, a vasút nagyobb költségeit ötvözte a buszok alacsonyabb kapacitásával. 

Így az egekbe szökő üzemeltetési és javítási költségek hamarosan végleg beverik az utolsó szöget ennek a zseniálisan furcsa, de túlhaladott mérnöki ötletnek a koporsójába. Érdekesség, hogy Adelaide-ben, Ausztráliában az O-Bahn szintén alkalmazásra került egy rövid szakaszon: 1986-ban indult, 12 kilométeres rendszer lett belőle, és a hivatalos dél-ausztrál közlekedési oldal szerint 2026-ban már a 40 éves jubileumát ünnepelte.