A Toyota előszeretettel küld fura járműveket a Pikes Peak hegyi felfutóra. Épített már ide pickupot (a Tacomából 1998-ban, majd a Tundrából 1999-ben – bár persze valójában egyiknek sem volt közé az alvázas teherjárművekhez. A lemezeket tartó, térhálós csővázba a Toyota sikeres versenymotorját, a 2,1 literes, 750 lóerős 503E-t szerelték be.
Aztán ott volt a TMG EV P002 (fent): egy villanymotoros, 476 lóerős versenyautó, amely 2012-ben és 2013-ban mászta meg a hegyet – először Fumio Nutahara vezényletével, másodszor pedig az a Rod Millen vezette, aki tizenöt évvel korábban az ál-pickupokkal hódította meg a Colorado állambeli csúcsot.
Ma még nem tudjuk, mi lesz a sorsa a bZ Time Attack versenyautónak, de ha a Toyotának egy csöpp esze van, éles bevetésekre küldi a SEMA tuningkiállításon bemutatott autót. Persze, Tojoda Akio megmondta, hogy a versenyautók hangosak és büdösek, de az eladásoknak feltétlenül jót tesz, ha megmutatják: hiába fér el benne a család, attól még lehet ezzel sportosan is közlekedni.
Persze a bz Time Attack – amelyet Európában bZ4X Time Attacknek hívnánk, itt ugyanis a ráncfelvarrás alkalmával nem váltott nevet az elektromos crossover, nem úgy, mint az USA-ban – nem csak a Toyota kísérleti laboratóriumában, 3D nyomtatóval megépített, agresszív aerodinamika csomagjában és csontig visszabontott belső terében tér el a szériaautótól, hanem hajtásláncában is.
Míg a legerősebb, két villanymotoros, összkerékhajtású változat 343 lóerős, a versenyverziónál átírták a hajtásláncot vezérlő szoftvert, így az összteljesítmény 408 lóerő fölé emelkedett.
Motorsport-beszállítótól származó rugóstagok és lengéscsillapítók kerültek az autóba, a fékrendszer a Corolla TC és Toyota 86 Cup márkakupa-versenyautókból emelték át, a szabad hasmagasságot 15 centiméterrel (igen, nem elírás, 150 mm-rel) csökkentették.
