Rutin igazoltatásnak indult...

Amikor az autóst néhány hónapja megállította egy új-mexikói járőr, mert megállás nélkül hajtott be egy védett kereszteződésbe, a rendőröknek feltűnt, hogy a férfi összeszorítja farpofáit. Gondolhattak volna akár arra is, hogy székelnie kell, de ők inkább kábítószerre gyanakodtak, és bevitték – egyenesen a közeli kórház belgyógyászatára. 

Az orvosok persze megtagadták a vizsgálatot, mivel nem találták etikusnak. Erre a rendőrök felpakolták Eckertet, és átmentek egy másik egészségügyi intézménybe, ahol szíves örömest segítségükre volt a személyzet. 

A következő 14 óra során a férfi megjárta a poklok poklát. 

Ezt az eljárást a biztonság kedvéért megismételték, az elejétől a végéig. Aztán ismét. Semmi.

Ezt egy újabb eredménytelen röntgenezés követte, majd új ötlete támadt az orvosoknak: Eckertet elaltatták, és vastagbéltükrözést végeztek rajta.

Amikor ez is eredménytelen volt, közölték vele, hogy felöltözhet és szabadon távozhat.

Az eset az év elején történt. A férfi mindvégig tagadta, hogy volna nála bármilyen tiltott anyag, illetve a vizsgálatsorozat egyetlen eleméhez sem adta hozzájárulását. Ez azért fontos, mert a vizsgálatot elrendelő végzés nem volt érvényes abban a megyében, ahol végül azokat elvégezték, és ha érvényes lett is volna, hatálya órákkal azelőtt lejárt, mint hogy befejezték a beavatkozásokat.

A férfi most beperelte nem csak a rendőrséget, de az érintett egészségügyi központot is, akik bizarr slusszpoénként a törvénytelen és etikátlan beavatkozás után még ki is számlázták neki a teljes procedúrát.