Teszt: Renault Captur 1,5 dCi

A Renault-nál nagyszerűen éreztek rá arra, mivel lehet mégis nagy feltűnést kelteni egy olyan kategóriában, ahová nem sikerült túl korán megérkezniük. A Nissan Juke által már alaposan belakott, kisméretű városi pláza-terepjárók között kell a Capturnek helytállnia, ahol az Opel Mokka, a Peugeot 2008, vagy éppen a Chevrolet Trax is tenyészik. A Captur feltűnő, rengeteg műanyag betéttel, kétféle fényezéssel készülő kasztnijával roppant feltűnő darab, nehéz csak úgy elmenni mellette.

Belseje leginkább szórakoztató, színes, bár a teljes utastér nagyrészt lélektelen, menet közben is zörgős plasztikokból épül fel. A kormánykerék csúszós műanyaga is inkább csak jól kinéző, mint praktikus, okos dolog. Szintén szerencsétlen húzás a középkonzol lakkfekete anyaga, amelyen annyira kényes, hogy már attól is elkeserítően foltos lesz, ha csak ránézünk. 

Ellenben a mély, narancsszínű komódfiók, amely kesztyűtartóként funkcionál, mókás, hasonlóan, mint az első ülések hátuljára feszített gumikötelek, amelyek rendeltetésszerűen használva újságtartóként, rendeltetésszerűtlenül pedig nagybőgőhúrként is befoghatóak, ha épp Küküllő menti pontozót támadna kedvünk vele kísérni. Ami viszont cáfolhatatlanul praktikus dolog benne, az a tologatható hátsó üléssor – eldönthetjük, hogy az utasok lábtere, vagy a 377-455, lehajtott ülésekkel pedig 1235 literes csomagtartó térfogata fontosabb-e számunkra – illetve a többszintes, duplafenekű csomagtartó, és a lecipzározható, mosható üléshuzat, de a már vagy ezerszer megdicsért Renault kártya is okos dolog, amely az autós világ egyik legkényelmesebb, legjobban használható kulcs nélküli autónyitó és indítórendszere. 

Műszerfala egyértelműen cliós, középen a digitális sebességmérővel, a széleken pedig az analóg, mutatós műszerekkel. A tudományos-fantasztikus R-Link 7 colos, csodás képű kijelzőn tolja arcunkba, amire csak szükségünk van az interneten érkező időjárás-előrejelzéstől, az e-maileken át a közlekedési információkig akármit. Ugyan a menü bugyraiban kotorászás messze van az elsőre ösztönösen kiismerhetőtől, de előbb-utóbb azért megfejthető. 

A legvidámabb és egyben legfeleslegesebb szolgáltatás mégis a hangválasztó R-Sound, amellyel az 1,5-ös dízelmotor munkazaja helyett többféle Renault hangját is magunk köré varázsolhatjuk a vinnyogó villanyautótól a Clio V6-osig. Szerencsére a zaj csak a miénk, kintről semmi nem változik. Párszor negyedórát el lehet vele szórakozni, de hosszú távon már fikarcnyit sem igényli az ember a hangszórókból érkező dübörgő motorhangot. 

Az 1,5 literes 90 lóerős dízelmotor nem egy fékezhetetlen vadállat – 13,1 másodperc alatt éri el a 100 km/órás sebességet – de valahogy csak elmozgatja a Captur 1245 kilogrammos testét. A nem kifejezetten fickós motornak az ötfokozatú váltó sem tesz jót, alaposan kell taposni a gázt, ha az autó külsejéhez méltó tempót akarunk belőle kicsiholni. Az ECO gomb megnyomásával tovább tudjuk rontani a dinamikát, ilyenkor aztán annyira takarékosan autózunk, hogy dagadnak a levelek, érkeznek a mindenféle vezetésértékelő számadatok, grafikonok a képernyőn. 

Igaz, korrekt módon ilyenkor nem is zabálja ki a hűtőt a motor, még a tököli reptéren szépen megkergetve is 5,5 literes átlagfogyasztásról énekelt a számítógép, amely a tankolásnál mérve 5,4-re csökkent. Derék, bár a nyilván viccnek szánt gyári 3,7 literhez képest mégis elég soknak tűnhet. A Captur aránylag magas építése ellenére – összkerékhajtású nincs belőle – mégsem viselkedik idétlenül kanyargós szakaszokon sem, futóműve feszes, nem billeg, dől ide-oda.

Az Expression fantázianevű felszereltségi szinten jár a 4 légzsák, ESP, manuális klíma, LED-es nappali menetfény, ködfényszóró, tempomat, négy elektromos ablak, elektromos tükrök, mozgatható hátsó üléssor, CD-s rádió, Bluetooth, automata kulcskártya, start-stop, 16 colos könnyűfém kerekek. A Dynamique 300 ezer forintos feláráért már 17-es könnyűfém kerekek, kétszínű fényezés, bőrkormány, automata klíma, eső- és fényérzékelő, levehető üléshuzat, navigációs rendszer is érkezik, az R-Link 170 ezer, az ülésfűtés 70 ezer, a tolatóradar 120, míg a tolatókamera 160 ezer forint további kiadást kíván.

A Renault Captur azoknak lehet megfontolandó, akik aránylag megfizethető áron kívánnak látványos, jól és okosan berendezhető, valamelyest még praktikusnak is nevezhető városi mini SUV-t vásárolni.