Az Espace buszlimuzin a Renault történetének egyik legnagyobb hatású alkotása volt, az 1984-es utazógép megteremtette az európai buszlimuzin műfaját, és a szegmens egészen addig uralta a tágas, sokoldalú autók piacát, amíg a SUV-ok ki nem pusztították őket.
A Renault úgy tűnik, visszafordítaná az autóipari evolúció legkegyetlenebb epizódját: miután pár éve egy szabadidőjármű bőrébe bújtatva visszahozta az Espace nevet, a most bemutatott tanulmányautó a klasszikus, ősi egyterű formátumát követi.
Arra vonatkozóan nem hangzott el ígéret, hogy valaha gyártanák az autót, de a Renault retró-offenzívájának sikerét elnézve jók az esélyek arra, hogy legalábbis megfontolják egy utasszállító téglatest kínálatba vételét.
A tanulmányautó műszakilag nem hoz forradalmian újszerűt, a márka bevált tisztán elektromos alapjaira épül, dizájnjában azonban nem csak a 40 évvel ezelőtti őshöz, hanem a kortárs Renault-khoz képest is mutat újat.
Ilyen az első és hátsó fénykarakter, amely egy méretes U-t formál, közepén a lebegni látszó, megvilágított márkalogóval.
A Renault E-Space Concept 4,7 méter hosszú, 2,02 széles és 1,67 magas, de a sarkokba kitolt, 23 colos kerekek miatt arányosnak tűnik.
Az első lökhárítón adaptív légterelő kötényt alakítottak ki, hátul szárnyban végződik a tetővonal –ezek a légellenállást csökkentő részletek az elektromos mobilitás korában különösen fontosak.
Az eredeti Espace-t a csupaüveg felépítmény tette lenyűgözővé. Ezt itt is megkapjuk, kiegészítve az üvegtetővel, ráadásul az oldalablakok mélyre húzódnak le.
B-oszlop nincs, a teljesen sík padlón hat, vintage sci-fi filmekbe illő kagylóülést helyeztek el. Ezek kis mértékben kiforgathatók, hogy könnyebb legyen a be- és kiszállás. A második sori ülések 180 fokban hátrafordíthatók, vagy ledönthetők, utóbbi esetben asztalkaként szolgálhatnak a leghátul ülők számára, akik így akadálytalanul bámulhatják az első sori ülések háttámlájára szerelt, 12,3 colos monitorokon megjelenő tartalmakat.
A vezető előtti képernyő hatalmas, 113 x 11 centiméteres, azaz kis túlzással faltól falig ér. Az ívelt monitor nem érintésérzékeny, a vezérlésre két különálló, mozgatható érintőképernyő szolgál. Jó, ha megszokjuk ezt az elrendezést, mert a Rafale és a Scénic következő generációi már ehhez hasonló rendszert kapnak.
A vezérlő felületeket arra a hengeres idomra szerelték, amelyből a kormánykerék is „kinő.” Apropó, kormány: a szerkezet elektronikus (steer-by-wire), így kormányoszlop sincs.
Az újragondolt rendszerek jóvoltából a műszerfalra semmit nem rögzítettek, annak alsó részét egyetlen tágas tárolórekeszként alakították ki.
Az üléseknél említett retró vibe a padlószőnyegeknél is visszaköszön, a 3 centi vastag kárpit a piros különböző árnyalataiban tündököl. A kezelőszervek többsége fémből készült, az asztalkáknál szalma-intarziát alkalmaztak.
A Renault-nak nagyon bejön a retró:
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
