A dízelmotor európai aranykorának végén járunk. A 2010-es évek első felében még kisautótól a Mercedes-Benz S-osztályig szinte mindenből létezett dízel, a technológia előnyeit pedig nehéz volt figyelmen kívül hagyni: alacsony fogyasztás, nagy hatótáv és főként bődületes forgatónyomaték.
Ebben a környezetben született meg minden idők egyik legfurcsább dízel sportautója, a Trident Iceni. A brit vállalkozás receptje önmagában is elég volt a címlapokhoz: fogtak egy amerikai eredetű, 6,6 literes V8-as turbódízelt, betették egy kecses brit GT hosszú motorházteteje alá, majd olyan számokat közöltek róla, amelyek még ma is meghökkentőek.
Mi is írtunk róla 2014-ben:
„Több mint 300 km/órával hasít, és 3200 kilométert tesz meg egy tankkal: a brit Trident Iceni sci-fi regénybe illő autó.”
Nem véletlenül volt szükség a sci-fi hasonlatra, a Trident állításai még a korszak mércéjével is meredekek voltak. A Trident egy 6,6 literes V8-as turbódízelt választott, amelynek alapjai a General Motors Duramax motorcsaládjából származtak. Hasonló erőforrások dolgoztak többek között a Chevrolet Silverado és GMC Sierra nehéz pickupjaiban.
Az alapváltozatot korabeli források nagyjából 395-424 lóerő körüli teljesítménnyel és 949 Nm forgatónyomatékkal említették. A Trident azonban több teljesítménycsomagot is kínált. A csúcsot jelentő Track Pack esetében már 660 lóerő és körülbelül 1423 Nm szerepelt a prospektusban. A legerősebb kivitelhez a Trident három másodperc körüli, illetve három másodperc alatti 0–100 km/órás gyorsulást ígért, a végsebesség pedig meghaladhatta a 305 km/órát.
3200 kilométer egy tankkal?
És még csak nem is a teljesítményadat volt az Trident Iceni legvadabb ígérete.
A gyártó azt állította, hogy saját „torque multiplication”, vagyis nyomatéksokszorozó technológiájával rendkívül alacsonyan tudja tartani a motor fordulatszámát. 112 km/órás utazótempónál állítólag mindössze 980/perc körül forgott a V8-as. Ennek és a dízel jó hatásfokának köszönhetően 2000 mérföldes, azaz több mint 3200 kilométeres hatótávot kommunikáltak egyetlen tankkal. Az autó hagyományos gázolaj mellett biodízellel is működhetett.
Ezeket az adatokat azonban érdemes a helyükön kezelni. Nem független fogyasztásmérés eredményeiről volt szó, hanem a gyártó saját számításairól és ígéreteiről. Már a korabeli brit sajtó is jelezte, hogy a 3000 kilométeres hatótáv valós körülmények között meglehetősen optimistának tűnik.
2014-ben a vállalat már világszerte fogadott megrendeléseket, de nagyon rosszul időzítették a piacra lépést.
2015-ben kirobbant a Volkswagen dízelbotránya, a dízelmotorok megítélése gyökeresen megváltozott, a Tridentnek pedig már korábban is gondot okozott a projekt finanszírozása.
Érdekes módon a történet még ekkor sem ért azonnal véget. A Top Gear néhány évvel később még arról írt, hogy a Trident vezetője továbbra is a gyártás elindításáról beszélt, és hidrogén befecskendezéssel akarta feljavítani a dízel technikát.
Az Iceni talán sosem váltotta be a hozzá fűzött ígéreteket, de ennél tökéletesebb emlékművet nehéz lenne találni annak a korszaknak, amikor úgy tűnt, a dízelmotor előtt tényleg nincs lehetetlen.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
