Az ember általában nem azon gondolkozik, pontosan mitől is jó élmény a vezetés, már amikor az élményszerű tud lenni. Egyrészt ugye kell ehhez a megfelelő jármű is, de az autónak meg kell tudnia mozgatnia a sofőrben olyan dolgokat, amitől az jól érezheti magát a volán mögött. Utóbbi területet kutatták nemrég az Egyesült Királyságban szakértők a Castrol felkérésére. A kutatás a neurofiziológiai tényezők komplex skáláját vizsgálta, melyek befolyásolhatják a vezetők által a volán mögött tapasztalt izgalomérzetét, a sebesség relatív fontosságát. Azt az időszakot is monitorozták, amikor a sofőrök flow állapotba kerülnek, vagyis amikor a legjobban érzik magukat menet közben.
Mindehhez felvértezték a résztvevőket mindenféle kütyüvel, agy-, szem-, szív- és bőrmonitorozó eszközöket viseltek öt különböző teszt során. A résztvevők mentek terepen Land Roverrel, gokartoztak, McLaren Artura GT4 sportkocsival zárt pályán köröztek, de a Palmer Sport JP-LM nevű, le mans-i ihletésű nyitott versenygépével sofőrként és utasként is próbára tették őket.
A rengeteg begyűjtött adatból kiderült, hogy a vezetés izgalma három kulcsfontosságú tényező fokozott állapotának konvergenciájából fakad:
- zsigeri (intenzív mentális és fizikai stimuláció),
- intellektuális (mennyire köti le az agyat az adott feladat)
- érzelmi (egyensúlyban van-e a jó értelemben vett izgalom és a félelem).
Akkor a legjobb érzés tehát vezetni, ha ez a három tényező egyensúlyban van, viszont ha ez megborul (pl. agyilag már túlságosan is megterhelő a vezetés vagy parázunk a kormány mögött), akkor a jó érzések rosszra válthatnak. Természetesen ezek a határok, illetve az egyensúlyi állapot mindenkinél máshol vannak, azt viszont kiemelik, hogy a fent említett három tényező közül az intellektuális elmélyülés elengedhetetlen a vezetés izgalmának megteremtéséhez.
Azt is elmondták, hogy bár a sebesség az izgalom érzését fokozó számos tényező egyike, biztosan nem elsődlegesen meghatározó. Ezt a gokartozás során tapasztaltak egyértelműen alátámasztották, ahol a sebesség nem volt túl nagy, viszont a szűk, technikás pálya így is elég volt a flowba kerüléshez. Az elégedettségi csúcsértékeket azonban nem itt, hanem a mclarenes körözésnél mérték. Miközben az Artura GT4 volánja mögött ültek a tesztalanyok, percenként 70-szer pillantottak az aktuális kanyarcsúcspontra, miközben átlagosan 2,5-szer pislogtak a szokásos 15-20 helyett. Ezek, illetve a pulzusszám átlagoshoz képesti 43,8 bpm-es megugrása is annak a jelei, hogy a sofőrök flowban voltak, de még nem estek át a ló túloldalára.
Látva azt, mit tud az autó, nem is csoda, hogy a résztvevőket lázba hozta a McLaren – a modellt korábban már bemutattuk a Vezessen:
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
