Régen az autós kirándulások elképzelhetetlenek lettek volna a kesztyűtartóba gyűrt térkép, a motorháztetőn tartott tanácskozás és a klasszikus mondat, hogy „szerintem az előzőnél kellett volna balra fordulni” nélkül. Ma elég beírni a címet, és a telefon méterre pontosan végigvisz az útvonalon.
Ez kényelmesebb, gyorsabb és sok esetben biztonságosabb is. Csakhogy közben egy olyan feladatot szervezünk ki a technológiának, amelyben az emberi agy meglehetősen jó: a térbeli tájékozódást.
És egyre több kutatás utal arra, hogy nem feltétlenül baj, ha ezt a képességünket időnként dolgoztatjuk.
Közel kilencmillió ember adatait vizsgálták
A történet egyik legérdekesebb fejezete egy 2024 végén, a BMJ orvosi folyóiratban megjelent tanulmány. Amerikai kutatók 8 972 221, 2020 és 2022 között elhunyt ember halotti bizonyítványának adatait elemezték, és összesen 443 foglalkozási csoportot vizsgáltak. Az esetek közül 348 328-ban, vagyis 3,88 százalékban az Alzheimer-kór szerepelt alapvető halálozási okként.
A kutatókat különösen két foglalkozás érdekelte: a taxisofőröké és a mentőautó-vezetőké.
Mindkét munkában gyakran kell menet közben, változó célpontok és körülmények alapján útvonalat választani. Nem egyszerűen ugyanazt a betanult útvonalat járják végig újra és újra, hanem folyamatosan használniuk kell a térbeli tájékozódásért is felelős agyi rendszereket.
A vizsgálatban szereplő 16 658 taxisofőr közül 171 ember, vagyis 1,03 százalék halt meg Alzheimer-kór következtében. Az 1348 mentőautó-vezető között mindössze tíz ilyen esetet találtak, ami 0,74 százalékos arányt jelentett.
A kutatók az életkort, nemet, származást és iskolai végzettséget is figyelembe vették. A korrigált adatok alapján a taxisoknál maradt a 1,03, a mentőautó-vezetőknél azonban így 0,91 százalékos Alzheimer-halálozási arányt számoltak. A 443 vizsgált foglalkozás közül éppen ez a két csoport került a lista legaljára az Alzheimer arány tekintetében.
Még érdekesebb, hogy ugyanezt a mintázatot nem találták meg például a buszvezetőknél, pilótáknál vagy hajóskapitányoknál, akiknek munkája ugyan szintén közlekedéshez kapcsolódik, de jellemzően sokkal kötöttebb útvonalakat követnek.
A londoni taxisok agya már korábban is meglepte a tudósokat
Az idegtudomány egyik híres kutatása 2000-ben vizsgálta a londoni taxisofőrök agyát. A brit főváros hagyományos fekete taxijainak vezetőitől egészen különleges helyismeretet várnak el. A Transport for London (TfL) által előírt úgynevezett Knowledge of London megszerzéséhez több ezer utcát és nevezetességet kell ismerniük; a tananyag 320 alapvető útvonalat tartalmaz, és a felkészülés jellemzően három-négy évig tart. Korábbi TfL-adatok szerint körülbelül 25 ezer utca ismeretéről beszélünk.
Amikor kutatók MRI-vizsgálatokkal összehasonlították a londoni taxisok és más emberek agyát, a taxisoknál nagyobb szürkeállomány-térfogatot találtak a hátsó hippokampuszban. Ráadásul minél hosszabb ideje dolgozott valaki taxisként, annál erősebb volt az összefüggés.
Ez azért érdekes, mert a hippokampusz kulcsszerepet játszik többek között a memóriában és a térbeli tájékozódásban.
Egy későbbi, londoni utcákon végzett agyi képalkotó vizsgálat azt mutatta, hogy a hátsó hippokampusz aktivitása összefüggött azzal, amikor az embereknek az útvonal lehetőségeit kellett feldolgozniuk.
Akkor dobjuk ki a GPS-t?
Nem.
A BMJ-tanulmány megfigyeléses kutatás, vagyis összefüggést talált, nem pedig ok-okozati kapcsolatot bizonyított. Nem állíthatjuk tehát, hogy valaki azért kerülte el az Alzheimer-kórt, mert egész életében fejben navigált, és azt sem, hogy a GPS használata növelné a betegség kockázatát.
A taxisok és mentőautó-vezetők ráadásul átlagosan fiatalabb korban haltak meg, mint sok más vizsgált foglalkozás képviselői, ami azért fontos tényező, mert az Alzheimer-kór kockázata az életkor előrehaladtával jelentősen emelkedik. A kutatók ezért statisztikailag korrigálták az életkort, és külön elemzésben a 60 év felett elhunytakat is megvizsgálták; az összefüggés ezek után is megmaradt, de ettől a tanulmány még nem bizonyíték arra, hogy a fejből navigálás megvéd a betegségtől.
Van azonban egy egyszerűbb tanulság, amelyhez nem kell száműzni a telefont az autóból.
Nem feltétlenül baj, ha néha gondolkodunk azon, merre járunk.
Ha ismerős környéken közlekedünk, időnként megpróbálhatunk navigáció nélkül hazatalálni, fejben megjegyezhetjük a fontosabb kereszteződéseket, vagy egy új helyen előre végiggondolhatjuk az útvonalat ahelyett, hogy kizárólag a következő gépi utasítást figyelnénk.
A GPS közben nyugodtan maradhat bekapcsolva ott, ahol valóban szükség van rá, de ha a sarki pékséghez vezető három kilométeres úton is automatikusan elindítjuk a Waze-t, lehet, hogy időnként érdemes megpróbálni nélküle.
Legrosszabb esetben kerülünk egy háztömböt, az agyunknak viszont legalább akad egy kis dolga.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
