Ilyenkor az ember először a kútra gyanakszik, aztán az autóra, végül saját magára. A valóság viszont az, hogy több apró eltérés is összeadódhat. A fedélzeti fogyasztásmérő ugyanis nem úgy működik, hogy ténylegesen megméri, mennyi üzemanyag tűnt el a tankból. Az autó a motorvezérlés adataiból, többek között a befecskendezett üzemanyag mennyiségéből, a megtett távolságból és az üzemi körülményekből számol átlagot. Ez egy jó becslés, de nem hiteles mérőműszer.
Az ADAC korábbi vizsgálata szerint teljesen elfogadható, ha a fedélzeti fogyasztásmérő legfeljebb 5 százalékkal tér el a mért értéktől. Ez nagyjából 0,3 liter különbséget jelenthet 100 kilométeren. A német autóklub mérésében voltak autók, amelyek egészen pontosan számoltak, de olyanok is, amelyek ennél jóval nagyobbat tévedtek. Érdekesség, hogy az ADAC szerint a legtöbb vizsgált belső égésű motoros autó nem lefelé, hanem felfelé tévedett: többet mutatott, mint amennyit valójában fogyasztott.
Az amerikai AAA hasonló témájú vizsgálata is arra jutott, hogy a fedélzeti kijelzők nem tévedhetetlenek. A 16 autóval végzett laboros tesztben az átlagos eltérés 2,3 százalék volt, de autónként és menetciklusonként komoly különbségek voltak. Rövid távon, változó tempónál, sok gyorsítással és fékezéssel könnyebben csúszik el a kijelzett érték, mint egy hosszabb, egyenletes út után.
A másik oldal a tankolás
Sokan azt gondolják, hogy ha ugyanott, ugyanannál a kútnál, ugyanannyit tankolnak, akkor mindig pontosan ugyanazt a szintet érik el. Ez sincs így. A töltőpisztoly nem a tank maximális telítettségét méri, hanem akkor kattan le, amikor az üzemanyag visszatorlódása miatt a rendszer úgy érzékeli, hogy a tankolást meg kell szakítani. Ezt befolyásolhatja a pisztoly állása, az üzemanyag habzása, a tank szellőzése, az autó dőlése és az is, mennyire gyorsan tankolunk. Főleg dízelnél lehet látványos a különbség, mert a gázolaj habosodhat – olvasható az OPW, töltőállomásra szánt eszközöket gyártó cég leírásában.
A kútoszlopok pontosságától általában nem kell rettegni. Az üzemanyag-adagolók jogszabályok által szabályozott mérőeszközök, az EU-ban a mérőműszerekre külön műszaki és megfelelőségi előírások vonatkoznak. Ezek célja éppen az, hogy a kereskedelmi mérések átláthatóak és pontosak legyenek.
A tankolás utáni számolás mégis sokszor pontosabb képet ad, mint a fedélzeti komputer, de csak akkor, ha következetesen csináljuk. A módszer egyszerű:
- nullázni kell a napi számlálót tankoláskor,
- majd a következő tankolásnál a betöltött litert elosztani a megtett kilométerrel,
- és megszorozni százzal.
Vagyis ha 43 litert tankoltunk 650 kilométer után, akkor az átlagfogyasztás 6,62 liter/100 km.
De ez sem egyetlen tankolás alapján lesz igazán pontos. Sokkal jobb, ha valaki három-négy tankolás átlagát nézi, mindig hasonló módszerrel: lehetőleg ugyanúgy, például az első kattanásig tankolva, ugyanazon a kúton vagy legalább hasonló körülmények között.
Az sem mindegy, mikor nullázzuk a fogyasztásmérőt
Ha valaki tankolás után városban araszol, hideg motorral indul, klímát használ, majd csak később megy országútra, az autó fogyasztásmérője eleinte ijesztően magas számokat mutat. Hosszabb úton ez kisimul. Ugyanez fordítva is igaz: egy hosszú autópályás szakasz után szép alacsony átlag jelenhet meg, amit pár nap városi használat gyorsan elront.
A hatótávkijelzőt sem érdemes szentírásnak venni. Az ADAC szerint az autók általában inkább óvatosan számolják a még megtehető kilométereket, vagyis sok esetben kevesebbet mutatnak annál, mint amennyi elvileg még benne van a tankban. Ez persze nem jelenti azt, hogy érdemes az utolsó kilométerekig kicentizni, mert az üres tankkal megálló autó nemcsak kellemetlen, hanem veszélyes helyzetet is teremthet.
A lényeg tehát: ha a fedélzeti komputer és a tankolás utáni matek nem ugyanazt mutatja, az még nem bizonyíték csalásra vagy hibára. Az autó becsül, a tankolás körülményei változnak, a töltőpisztoly nem mindig ugyanott kattan le, a rövid távú átlagok pedig könnyen félrevezetnek.
Aki valóban kíváncsi az autója fogyasztására, ne egyetlen tankolásból induljon ki.




