Szinte mindegy mennyit mutatnak a benzinkutak totemoszlopai, a spórolás a vérünkben van, mindig jól jön egy-egy ötlet, amivel alacsonyabb szintre szoríthatjuk a fogyasztást, és megtakaríthatunk pár forintot. Csakhogy ezekből sok inkább a mitikus pletyka semmint a bizonyított módszer kategóriába tartozik.

Üresben gurulás 

Ha üresbe teszed a váltót, a motornak üzemanyagot kell égetnie ahhoz, hogy fenntartsa az alapjárati fordulatszámot és ne álljon le. Ha viszont sebességben hagyod és egyszerűen csak leveszed a lábad a gázról, a modern befecskendező rendszerek (legyen szó benzin- vagy dízelmotorról) teljesen elzárják az üzemanyag-ellátást – ezt hívjuk tolóüzemnek vagy motorféknek.

A fogyasztásod ilyenkor egészen addig kerek nulla lesz, amíg újra gázt nem adsz, vagy a fordulat le nem esik alapjárat közelébe. Az üresben gurulással tehát nem spórolsz; sőt, valójában több benzint vagy gázolajat égetsz el.

A 100-as oktánszám és az alapjárati melegítés mítosza

Az egyik legmakacsabb autós legenda, hogy a drágább, prémium üzemanyag tankolása egy átlagos, hétköznapi motorba csodákat tesz és még pénzt is spórol. A prémium benzin magasabb oktánszáma arra való, hogy megakadályozza a korai öngyulladást (a kopogásos égést) a nagy kompressziójú, sportosra hangolt motorokban. Egy hagyományos blokkban ez a tulajdonság egyszerűen kárba vész.

Még az amerikai környezetvédelmi hivatal (EPA) is egyértelműen fogalmaz: azoknál az autóknál, ahol a prémium csak ajánlott, de nem előírt, a kútoszlopnál fizetett felár szinte mindig magasabb, mint az a minimális fogyasztáscsökkenés, amit esetleg nyerhetünk vele.

A másik klasszikus hiba a motor hosszas melegítése indulás előtt. Ha öt percig járatod a motort a kocsibeállón, azzal nem az élettartamát növeled – csak elégetsz egy csomó üzemanyagot anélkül, hogy egyetlen métert is haladtál volna.

Lehajtott ablak vagy klíma?

A lehúzott ablak vs. légkondi kérdésköre is árnyaltabb annál, mint ahogy a kocsmai vitákban elhangzik:

Városi tempónál: Igen, ha lassan csurogsz a forgalomban, a klíma kikapcsolásával és az ablakok lehúzásával valóban spórolhatsz az üzemanyagon.
Autópályán: Nagyobb tempónál a lehúzott ablakok olyan brutális légellenállást generálnak, ami bőven felemészti, sőt, akár meg is haladja a klímakompresszor működtetésének energiaigényét.

Persze a klíma teljes kikapcsolása egyértelmű nyereségnek tűnik, de a használat módja kulcsfontosságú. Kánikulában a légkondi egy hagyományos belső égésű motor fogyasztását akár 25%-kal is megnövelheti, különösen a rövid utakon. Az aranyszabály: állítsd a hőmérsékletet a kellemes komfortérzethez (pl. 22-23 fokra), és ne egy hentesüzlet szinthére, így tényleg reális némi spórolás.

Tempomat: mikor barát, és mikor ellenség?

A sebességtartó automatika (tempomat) logikus üzemanyag-megtakarító eszköznek tűnik, és sík autópályán az is: az egyenletes tempó tartása hatékonyabb, mint az emberi láb folyamatos, apró játéka a gázpedálon. Dombos, hegyvidéki terepen azonban a tempomat kifejezetten ellened dolgozik.

Ahhoz, hogy az emelkedőn is szigorúan tartsa a beállított sebességet, a rendszer sokkal tovább és agresszívabban gyorsít mint ahogy azt te tennéd. Egy hús-vér vezető ösztönösen hagyja, hogy a tempó picit visszaessen a kaptatón, majd a lejtőn lendületből visszanyeri azt. A hagyományos tempomat nem gondolkodik előre – csak görcsösen ragaszkodik a számhoz, és közben önti az üzemanyagot a hengerekbe.

Totyogás a városban

Végül itt a sokak által szentírásként kezelt mítosz: indulj el a lehető leglassabban a lámpától. A logika felszínesen nézve helyes – finom gázadás, kevesebb elégetett benzin. A valóságban azonban itt is van egy arany középút.

Ha csigatempóban vánszorogsz el a zöld jelzésnél, a motort indokolatlanul sokáig tartod alacsony, kevésbé hatékony sebességfokozatokban, így az egy megtett kilométerre jutó munka és üzemanyag-igény megnő.

A cél nem a végletekig lassú, és nem is a padlógázas gyorsítás. A nyitja a dinamikus, határozott sebességgyűjtés, és a forgalmi helyzetnek megfelelő legmagasabb sebességfokozat mielőbbi elérése.