Teszt: Volkswagen Golf IV 1.6 16V Edition+ - Extrákkal a népszerűségért

Kulcsszavak: Volkswagen, Golf

1997-es megjelenése óta a Golf negyedik generációja minden ráncfelvarrás nélkül kerül a vásárlókhoz. A wolfsburgiak inkább a felszereltséggel és különböző limitált szériákkal igyekeznek fenntartani a Golf vezető pozícióját. A Golf Edition után most itt van az Edition Plusz, a kérdés az, hogy a sok új trónkövetelővel felveheti-e a versenyt a már kissé öregnek titulált népautó.

Egy alsó középkategóriás autónak magabiztosan el kell látnia a hétköznapi feladatokat, és jól kell teljesítenie hétvégi túrákon is. Arra voltunk kíváncsiak, hogyan képes ezen utóbbi kívánalmaknak megfelelni, ha vele, mint a házi kedvenccel megyünk a hétvégére kikapcsolódni.

A Volkswagen igyekezete, hogy minőségérzetben és átgondoltságban megelőzze versenytársait, számos apró részletben nyilvánul meg. Az utastérnek hangulata van, első ránézésre is látszik a gondos összeszerelés, a felhasznált anyagok szemre is kiváló minőségűek.

A kényelmes üléspozíciót pillanatok alatt beállíthatja magának az ember, tág határok között mozgathatóak és emelhetőek az első ülések, a gerinctámasz tekergetésével görbülő hátunkra is gyógyírt találunk. Gyorsan leellenőrizve a bennünket körbevevő anyagokat, az ujjaink is meggyőződhetnek arról, hogy sehol egy kopogósan kemény, kellemetlen tapintású műanyag. A polírozott alumínium betétek diszkréten javítják a belső tér hangulatát, a kilincsek, az óraszámlapok karimája és a váltógyűrű készült könnyűfémből.

A műszerfal formavilága szerintem még abszolút nem elavult, minden kezelőszerv kézre esik, a kék-piros megvilágítás nagyon "bejön". Éjszaka kis magánrepülőben érzi magát az ember, bár hallottam már ellenvéleményt is, van, aki nehezen tudja leolvasni a kékes számokat.

A hátul utazóknak fejtérből jut bőven, ellenben a lábtér igencsak szűkös, főleg, ha magas pilóta teljesen hátratolt üléssel irányítja a gépet. Lehet, hogy ez a hátsó utasokat nem vigasztalja, de elöl fejedelmi a kiszolgálás. Ha csak a funkcionalitást tartjuk szem előtt, kevésnek találjuk a tároló rekeszeket. Pohártartót elöl nem találtam, hiába nyomogattam a rádió feletti műanyagot, pedig ez az ezer forintos szívesség még beleférhetett volna a Pluszba. A csomagtér rendkívül jól kihasználható az alacsony rakodóperemnek, az egyenes oldalfalaknak és a csomagrögzítő füleknek köszönhetően.

A kormány nagyon közvetlen, bár kicsit vékony, nem jól markolható. Szinte extrém a tizenhat colos acél felni, aluból szebben mutatna, de ez nem férne bele az alapárba. A 205-ös gumik remekül hozzájárulnak az autó stabilitásához. A feszesre hangolt futóműnek köszönhetően nem billeg, nem inog a Golf, az embernek az az érzése, hogy lehetetlen kihozni a sodrából, messzemenőkig semleges.

A fék azonban néha kellemetlen meglepetést okozott. Magányosan közlekedve nagyon jó hatásfokkal dolgozott, remekül lehetett adagolni, de nagyobb össztömeggel már nyúlós lett, néha bizonytalanná vált. Az ülések megfelelően keményre párnázottak, az ülőfelület hossza is kellemes, hosszú úton sem kínlódik benne az ember és a háttámlákban ott lapul a gyárilag beszerelt oldallégzsák. Az oldaltartás elfogadható, de a Golf Jubileum limitált széria üléseitől jóval elmarad.

Az 1.6-os, 16 szelepes erőforrás átlagosan húzza a több mint egy tonnás kasztnit. A tempós haladáshoz szorgalmas váltómunkára és magas fordulatszámra van szükség, de ez a jobb kéznek egyáltalán nem terhes feladat, hiszen a váltó pontosan és könnyen működik.

A magas fordulat igencsak nyers hangzást csalogat elő a motorból, ez részben a rövid áttételezésnek köszönhető, autópálya sebességnél is meglepően magasan pörög az erőforrás. Az én 1.6-os, I-es Golfom 130-nál forog háromezret, az Edition ötödikben már száz körül produkálja ezt a fordulatot.

A motor igénybevétele így nagyobb, ami tükröződik a fogyasztáson is. Országúton, családias tempóval nyolc és fél liter nedűt elnyelt száz kilométeren, pedig a klíma is csak épp hogy forgatta a levegőt. Az előzési manővereket át kell gondolni, vagy rögtön 3500-as fordulattól érdemes kezdeni a mutatványt, mert ekkor már érezhető a motor húzóereje.

Ami a külsőt illeti, lehet, hogy csak Golfos beállítottságom mondatja velem, de még öt év távlatából is modernnek hat az autó formavilága. A tuningrajongók közt még mindig etalonnak számít a IV-es Golf optikás lámpa és a gyönyörű műszerfal-világítás.

A Golf még mindig mérce mind minőségben, mind precizitásban, presztízse talán semmit sem csorbult. Az Edition+ kivitelben már a szériafelszereltség is bőséges a négy légzsákkal, a motoros ablakokkal és tükrökkel, a blokkolásgátlóval és a négyhangszórós rádiósmagnóval