Teszt: Seat Arosa 1.4 Sport - Kicsi a bors, de...

Kulcsszavak: Seat, Arosa

Az azonos alapokra épülő Seat Arosa és Volkswagen Lupo közül Magyarországra az utóbbi érkezett meg hamarabb, pedig a spanyol testvérmodell már évekkel korábban létezett. A késés alatt a Seat Arosa megélt egy modellfrissítést is, így már a kiforrott mini Seat forgalmazása kezdődött meg hazánkban idéntől. Az Arosa két benzines és két dízelmotorral rendelhető, mi a legerősebb, 1,4 literes, 100 lóerős benzinest próbáltuk ki.

A legerősebb Arosán látszik, hogy a gyengébb modellekhez képest jókora többlettel rendelkezik. A Seatos első maszk és a körfényekből álló hátsó lámpatest mindegyik Arosa sajátja, de egyedül a 100 lóerős kap ovális kipufogóvéget, mely a lökhárító közepén pöfékel. A nagyon impozáns látványon kívül a krómozott kipufogóvégnek semmi egyéb haszna nincs, öblös hangot ne várjunk tőle. A hiányzó kipufogóhangra a motor által csapott zaj jelent némi gyógyírt.

Az autó alapjában kocka formáján sokat dobnak a Seatos jegyek. A jellegzetes fényszórók által közrefogott hűtőmaszk a legkisebb Seaton is jól mutat, hátulról pedig kifejezetten dögös a kis Arosa. A nyomtáv viszonylag nagy, így széles terpeszben feszül az Arosa, mint egy ugrásra készülő bika. A látványhoz hozzáadódik még, hogy a 100 lóerős Arosa a minik közt szélesnek számító 185/55-ös gumikon gördül. A függőleges csomagtérajtó közepén hatalmas Seat embléma trónol, mellyel az ajtó nyitható.

Először nem igazán találtam meg a 100 lóerős Seat Arosán a kapaszkodási pontokat. Átlagos kisautóként közelítettem hozzá, de ezt ő nem igazán honorálta. Kezdetben nemigen pörgettem 3000-es fordulat fölé a motort és a hidegen rideg fogású kormány, a szűk pedáltér, és a hiányzó tárolórekeszek miatt kritizáltam a kis Seatot. Való igaz, hogy a bőrkormánynak nevezett volán elég olcsó bőrből készülhetett, és tapintása hidegen inkább emlékeztet vizes kötélre, mint a bőrhuzatra. Az idő múltával és a kezem bemelegedésével a bőrhuzat is kezdett puhulni. A tárolóhelyek száma viszont a barátság elmélyülésével sem gyarapodott, a telefonomnak továbbra sem találtam könnyen elérhető helyet. Sajnos még kesztyűtartó sincs, egyedül a hálós ajtózsebek tárulnak elénk.

Ahogy telt-múlt az Arosában eltöltött idő, egyre kíváncsibbá váltam, mit is tudhat a 100 lóerős 1,4 literes benzinmotor egy üresen 1021 kilós kisautóban. Először fokozatosan ízlelgettem a motor teljesítményét, mint serdülő kamasz az első pohár sört. Aztán egy dühös előzésnél már jócskán belekóstoltam a felső fordulatszám tartományba is. A kis Arosa nagyon megindult. A teljesítmény kvantumokban érkezett. Az első csomag 2000-es fordulat felett, a második 3000-nél, a harmadik négynél és így tovább, egészen hatezerig, ahol még egy utolsó adag jelentkezett. 6500-as fordulat környékén a motorelektronika vetett véget a száguldozásnak.

A magas fordulaton érkező erő nem véletlen, ugyanis a 100 lóerő csak 6000-es fordulatnál jelentkezik. Míg a teljesítmény 25 lóerővel több, mint a korábban tesztelt 1,4-es Golfban, a nyomaték csak 2 Nm-rel nagyobb (128 Nm), és ezt is csak magasabb fordulaton produkálja a 16 szelepes motor.

Sebaj. Legalább az is kiderült, hogy nagyobb fordulaton isteni hangja van a gépnek. A motor mindig felvillant valamit izgalmas orgánumából.

Jó érzés az 1,4-es Arosával kanyargós úton nagy sebességgel haladni. Ha úthibák tarkítják az aszfaltot, izgalmasabb az autót egyenesben tartani, mint maga a vezetés. Az egyenesfutás nem tökéletes, úthibákon hajlamos ide-oda mászni az autó. A sebesség növekedésével ez exponenciálisan nő. A végsebesség közelében már embert próbáló feladat a kiszemelt út követése. Óra szerint 190 km/órás sebességig lehet hajszolni a kisautót, bár ekkor már vérre menő csatát kell vívni az elemi erőkkel és a kormánnyal.

Élvezetes autózáskor az élményteli motorhang, a halkan ciripelő kipufogó és az alig hallható szélzaj mellett még egy hangforrás jelentkezik, méghozzá a csomagtartó felől. Többször is ellenőriztem, de mindig meg kellett állapítanom, hogy csak a hevesen vett kanyarokban ide-oda kolbászoló egészségügyi csomag kelt irdatlan lármát. A kis táska akkora vircsaftot csap a parányi csomagtartóban, mint harminc kiscsoportos óvodás, amikor egy percre kiszalad az óvónéni.

Ha az élményautózás után sikerült lehiggadni, megint jöhet a hétköznapi vizslatás. Miniautóhoz mérten, de egyébként is meglepően nagy a tér az első két ülésen. Egy 190 centi magas vezető is könnyedén kényelmes üléshelyzetet tud kialakítani. Az ülést és a kormányt is tág tartományban lehet magunkhoz igazítani. Egyedül a lábtér nem elég nagy.

A hátsó üléssorban kevés a hely, inkább 175 centi alatti utasokat ültessünk ide. Pedig első ránézésre bíztató a helyzet, mivel nem csak az első ülés támlája dől előre beszálláskor, hanem az ülés is előrecsúszik, így a túlzottan magabiztos langaléta utasok is megpróbálnak hátra jutni. Aztán valahol félúton beismerik, hogy elmérték a helyet, és óvatosan kihátrálnak. A csomagtartó 130 literes, ami nagyon kevés. Gyakorlatilag egy sporttáska elnyelésére elegendő.

A belső térben a Seat formatervezői megmutatták, hogy az egyen Volkswagen kapcsolókból hogyan lehet kicsit izgalmasabb formát kihozni. A világítás és a fűtés-szellőzés forgókapcsolói újak, kicsit Alfás hatást keltenek. A tükörállítás gombjánál már elfogyott a fantázia, vagy a fejlesztésre szánt pénz, itt ismét unalmas VW kapcsolót találunk.

A 100 lóerős Seat Arosa ára 3,3 millió forint, ami még a terjedelmes felszereltségi listát és a príma menetteljesítményeket nézve is igen sok. A magas árért valamennyire vigasztal az egyedi külső, és az izgalmas vezethetőség.