Mentsenek meg a női vezetőktől!

Parkolás, előzés és egyéb hőstettek

Kulcsszavak: Nők, közlekedés, Női vezetők

Hát, az ott nem fog kinyílni

Kényes téma szakadt a nyakamba, amit nehéz úgy megoldani, hogy a velem egy légtérben ülő kolléganők ezután is szóba álljanak velem, és ne keverjenek titokban vitriolt az ebédembe. Talán sikerül, íme néhány rémtörténet.

Ami nem látszik, az nincs

Még kezdő autós koromban egyik, amúgy remekül vezető barátnőm autójában döbbentem rá a nők magas szintre fejlesztett technikai érzéketlenségére. Az évtizedes ezerkettes Ladában ugyanis egy elegáns fekete szigetelőszalag takarta el az olajnyomás-visszajelző lámpáját. Mikor rákérdeztem, hogy mire fel ez az apró kiegészítő, megkapó őszinteséggel érkezett a válasz: mert zavarta a fénye vezetés közben. Az azonnali megállás után kiderült, hogy a nívópálca már nem ér bele az olajba, így maradt a gyaloglás a legközelebbi benzinkútig. Csak igen nehezen tudtam megmagyarázni, miért nem mehetünk autóval olajért.



Sikertelen kártyatrükk

Egyik legvidámabb történetünk az autózó nő témában azonban az, amikor egyik kolléganőm a smart-tankolás hálátlan feladatát próbálta levenni a vállamról, - meg persze közben a szívéhez közelálló kisautóval is furikázott egy jót. A céges Shell-kártyával kellett volna áthidalni a fizetési nehézségeket, ami azért annyi előrelátást feltételez, hogy piros-narancs színben pompázó töltőállomáson kell tankolni. Egyik kedvenc kolléganőnk lendületből beállt a Mol-kútra, tele is tankolta a kocsit, majd mosolyogva átadta a nem idevaló kártyát. Történetünk itt már véget is érhetne, de nem, folytatódik tovább. A pult mögötti kisasszony elveszi a kártyát, lehúzza, de valami nem stimmel. Aztán közösen megfejtik a talányt és rájönnek, ez a kártya sajnos itt nem lesz jó, a számla kiegyenlítésére marad a készpénz.

Ööö, három pedál van, de lábam csak kettő

A benzinkutas történetek közé még a gázolaj helyett benzint - vagy fordítva - tankolás is beleférne, de ilyet az ismerőseink közé tartozó férfiak is követtek már el, így ezt annyira nem erőltetjük.

Műszaki, kegyelemkettessel

Azért ha az út szélén lapos kerekű autóval álló, a csomagtartóban tanácstalanul kotorászó, esetleg mobilt nyomogató hölgyet látunk, nyugodtan álljunk meg. Ilyenkor még a legharcosabb feminista is tud örülni a segítő férfikéznek. De ha valamiért mégsem így lenne, akkor is érdemes volt megpróbálni, mert ilyenkor egy duzzogó, sértett önbizalmú "Micike" görcsös próbálkozásaiban gyönyörködhetünk, amíg vagy elkerget az emelővel, vagy végül hagyja, hogy öt perc alatt megoldjuk a problémáját. Később ezt a történetet vagy előadja a következő női kibeszélő shown, vagy édes titokként zárja magába, hogy a férfiak mégsem kénköves bűzt árasztó patás ördögök. Igazából mindegy, mindkét esetben megéri a néhány perces megálló.

Ki nem segítene neki?

Útjaink során azonban már találkoztunk ezeréves Polo első kerekével pórul járt hölggyel is, aki nem rettent meg az előtte álló feladattól. Elméjében még élénken éltek a korábban tanultak, hiszen szépen lehúzódott az út szélére, bekapcsolta a vészvillogót, bő hatvan méterre az autótól kihajtogatta a nem is olyan könnyen felállítható háromszöget, és még az emelőt is előásta a csomagtartóban megbúvó két mázsa kutyatáp alól. Innen átvettük a projektet, de a hölgy is biztosan megoldotta volna.

Hölgyeim, ne adják fel! Lapozás után ott az édes bosszú lehetősége, ne hagyják ki!