Koromfelhőből gumifüst - Dízel Mercedes történelem

Nos, igen. Ebben is a Mercedes-Benz volt az első. Most az első szériagyártású dízelmotoros autóról van szó, amelyet a Mercedes 1935-től gyárt sorozatban. A 260d hivatalos bemutatójára egy évvel később a Berlini Autókiállításon került sor.

A technika csak személyautókban számított újnak a harmincas években, Rudolf Diesel találmányára a szabadalmi hivatal már 1892. február 28-án bejegyezte a védjegyet.

A dízelmotorban a dugattyú annyira összesűríti a levegőt, hogy a felforrósodó levegőbe porlasztott gázolaj külön gyújtószerkezet nélkül is begyullad, ezért hívják öngyulladásos motornak.

Ahhoz viszont hosszú évtizedek kellettek, hogy az ígéretes ötletből szériaautóban használható motor legyen. A dolog ott kezdődik, hogy a dízelmotor első prototípusa olyan volt, mint az első számítógép, tehát irdatlan helyet foglalt és 4,5 tonnát nyomott.

Ilyen motorral mondjuk hajókat lehetett hajtani, autókat aligha. Ráadásul hidegindítás után, a gondos fejlesztés ellenére, a 260 D motorteréből rettenetes géppuskahang tör elő. A korai dízelek zajától az összes szomszéd kiugrott az ágyból, de azoknak sem volt egyszerű, akik a traktorhangú autóban ültek.

A négy henger kelepelését sokáig csak a taxisofőrök viselték el a motor élettartama és fogyasztása miatt, magánvásárlók nem lelkesedtek az új technikáért.

Az első dízel Mercedes 45 lóerőt teljesített, a négyhengeres motor csupán 9-11 litert fogyasztott százon. Ez egyrészt gazdaságos volt, másrészt nem kellett olyan gyakran üzemanyagra vadászni az egymástól távoli benzinkutakon.

Az előkamrás motorú 260 D 97 km/órás végsebességet ért el. Elképesztő futásteljesítményeket jegyeztek fel a masszív dízelmotorról, akár 1 millió kilométert is kibírt, de lassúsága és zaja miatt nem lett igazán népszerű.

A Mercedes dízelek az 1954-ben bemutatott Ponton sorozatban váltak világhírűvé. A gömbölyded ponton volt az első önhordó karosszériás Mercedes. A 180 D motorja szinte megtáltosodott és a gyártás 1962-es kifutásakor már 48 lóerővel szaggathattuk az aszfaltot. A 180 D és a 190 D vált a legelterjedtebb taxivá egész Németországban, de magánszemélyek is egyre nagyobb arányban álltak át a dízelre.

A 180 D továbbfejlesztésével sikerült 50 lóerőt kihozni a 190 D-ben, ami már ralisikerekhez is elegendő volt. Az autó 126 km/órás sebességgel is száguldhatott, de nem ez a lényeg. Karl Kling és Rainer Günzler megnyerte vele a 14 045 kilométeres Algír-Fokváros Ralit 1959-ben. A 190 D-vel tökön-paszulyon keresztül száguldottak a versenyzők, 80,6 km/órás átlagot elérve homokban és szavannákon.

1961-ben a Frankfurti Nemzetközi Autókiállításon kijött a fecske Mercedes, amelyből szintén volt dízel. A motor teljesítménye egyre csak hízott, az immár kétliteres lökettérfogatból 4200-as fordulaton könnyen előpattant 55 lóerő.

A motorok futásteljesítménye rendszeresen meghaladta a 400 000 kilométert. Az összes dízel prototípusnak ki kellett bírnia a fejlesztés során egy 800 órás nyúzópróbát padlógázból és kihűtés váltakozásából. A fecskafarkú modellből 367 263 hagyta el a Mercedes gyárat dízelmotorral.

A dízelesítés az állólámpás Mercivel érte el addigi csúcspontját. A 240 D 3.0 típusjelzés a maga korának legerősebb dízel személyautóját takarta. A 80 lóerős öthengeressel annyira gyors volt a Mercedes limuzin, hogy nem esett le a gyári tesztpálya döntött kanyarjában a gyári film szerint. Ezt a típust hívta /8-nak a gyár, a perjel utáni 8 az 1968-as bemutató évére emlékeztetett.

Korabeli dízel mércével mérve, a 240 D 3.0 káprázatosan eleven autó volt. A maga idejében 80 lóerős teljesítményével, 175 newtonméteres nyomatékával a legerősebb dízelmotoros szériaautó volt. Öthengeres motorjával sikerült 20 másodpercen belül megfutni a 100 km/órát, az örök életű állólámpás végsebessége ezzel a motorral elérte a 148 km/órát.

A darabszámokat persze a 200 D hozta 55 lóerővel. Hajszállal izmosabb volt a 60 lóerős 220 D. Az 1973-ban piacra dobott 240 D 65 lóerős négyhengerese már a következő középkategóriás modellben vált klasszikussá. 8 év alatt 945 206 dízel állólámpás Mercedes készült.

Elődei dízelmotorjaival lépett piacra 1976-ban az a Mercedes sorozat, amelyet nem szeretünk zöldségesnek hívni. A csodálatos W 123-asban a háromliteres dízel csomagtérfedelén már a büszke 300 D felirat csillant meg a napsütésben.

Ebből az öthengeresből jött létre az a kísérleti motor, amellyel a Mercedes megtette az első lépéseket a turbófeltöltéses dízelmotorok felé. A Garrett feltöltő megbokrosította a polgári erőforrást, a teljesítmény 180 lóerőre ugrott!

A motort a fejlesztők beépítették egy 280 E karosszériájába és olyan sebességgel zúztak vele a tesztpályákon, hogy felmerült az ötlet: építsünk egy rekordautót, amely ország-világ előtt megmutatja, mit lehet kihozni egy dízelből.