Az új generációs, elektromos személyi közlekedési eszközök között talán a monociklik a legeszementebb darabok. Amikor betörtek a tölthető akkumulátorral, erős villanymotorral szerelt szerkezetek a piacra, akkor nálunk is landolt több ilyen istenkísértésre alkalmas kütyü.
Ennek már lassan tíz éve, és azóta nem öntötték el a városok utcáit, eléggé egyértelmű okokból. Míg az elektromos roller a maga rossz irányíthatósága, hosszú féktávja, manőverezést nehezítő súlypontja mellett azonnal, és bárki számára ösztönösen használható, addig a monociklinél van egy tanulási görbe.
2014-ben ezt írtuk egy korabeli friss, tesztelésre érkezett gépről: „A gép belsejében egy giroszkópok segítségével vezérelt, szénkefe nélküli, egy kilowattos, azaz szűk másfél lóerős villanymotor hajtja az első, egyben hátsó kereket. A végsebesség 16 km/h, egy 80 kilós felnőtt 30 százalékos emelkedőn még képes felfelé haladni a szerkezettel.
A kerékre pattanó ember elvi tömeghatára egyébként 100 kilogramm, de a tapasztalatok szerint 120 kilóig sincs gond. Az energiát a motornak lítium-vas-foszfát akku szolgáltatja, amely egy óra alatt feltölthető, ezután 1-2 órán át, 10-12 kilométer erejéig képes mozgásban tartani a, nem is tudom, járművet? Játékot? Közlekedési eszközt? Szóval ezt az izét.
A giroszkóp feladata, hogy a mozgásban lévő egy szem biciklikeréken segítsen egyensúlyban maradni, mégpedig úgy, hogy ha előredőlünk, gyorsít, ha hátra, lassít a villanymotor.”
Tehát 16 km/órás végsebesség mellett sem tűnt túl egyszerűnek a szerkezet, de mára akadnak olyan típusok, amelyek sokkal többre képesek. mai brutális csúcskategóriás monokerekek között vannak olyanok, amelyek gyártói specifikáció szerint elérik vagy megközelítik a 130 km/órás tempót is.
Ezt kísérelte meg elérni egy férfi Oroszországban, egy több sávos, forgalmas úton. Az eredmény a videón látszik, óriási pofára esés, amit hatalmas mázlival megúszott zúzódásokkal, horzsolásokkal, köszönhetően a védőfelszerelésnek.



