Felmérések szerint a világ nagyvárosaiban minden második autós stresszesnek érzi magát vezetés közben, és valljuk be őszintén, ez nem is csoda: dugók, szabálytalan és/vagy bunkó autósok, sűrű forgalom, várakozás pirosnál, kint felejtett ideiglenes KRESZ-táblák, elterelések, útépítések.
Az éberség persze fontos a volán mögött, de ha folyton fel vagyunk húzva, annak előbb-utóbb meglesz a böjtje.
A forgalmat nem mi irányítjuk, az utak sem lesznek szélesebbek, és a közlekedési morál sem változik varázsütésre. Viszont van, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy ne kapjunk agyvérzést már kora reggel.
- Például ne az utolsó percben induljunk el.
- Csekkoljuk le a forgalmat indulás előtt a telefonunkon, és ha lehet, válasszunk kerülőutat, ha a megszokott útvonal épp bedugult.
- Ha pedig már benne vagyunk a dugóban, ne üssük a dudát percenként, inkább fogadjuk el a helyzetet, és próbáljuk meg hasznosan – vagy legalább kellemesen – eltölteni az időt.
Egy jó hangoskönyv vagy nyugis zene csodákra képes. Ha azt vesszük észre, hogy minden izmunk megfeszült, akkor mozgassuk meg kicsit a vállunkat, karunkat, és vegyünk egy mély levegőt. Ne stresszeljünk feleslegesen, úgysem tudunk mit tenni a helyzettel.
Fontos: ha már indulás előtt idegesek vagyunk, inkább ne üljünk be azonnal a kocsiba. Ha van idő, sétáljunk egyet, vagy hallgassunk pár percig valami nyugtató zenét – ez sokkal jobb, mint felfokozott idegállapotban volánhoz ülni.
Ha pedig menet közben szakad el a cérna, próbáljuk ki a 4-6-8 légzéstechnikát:
- Ez annyit jelent, hogy 4-ig számolva lélegzünk be,
- 6-ig bent tartjuk a levegőt,
- majd 8-ig számolva fújjuk ki.
Pár ilyen kör után sokkal nyugodtabbnak érezzük magunkat, próbáld csak ki bátran.
És végül ne felejtsük el, hogy a közlekedés nem háború. Egy kis mosoly, egy bocsánatkérés vagy egy köszönöm sokat számít. Ha mi udvariasak vagyunk, jó eséllyel mások is azok lesznek, és ez a viselkedés hosszú távon javítja a közlekedési morált.
A népszerű magyar stand uposnak is figyelembe kellene venni a fent leírtakat:
