Alaposan kipróbáltam a kocsit mindenféle körülmények között. Például már az első napon elakadtam vele a hóban a falunk határában. Tanulságos történet volt. Lementünk egyik lányommal szarvasokat nézni, és természetesen, mivel autós újságíró vagyok, aki tucatnyi cikket publikált már arról, mi minden legyen nálunk, ha télen elindulunk az autóval, még a telefonom se volt a zsebemben, amikor belefutottam egy mély hóátfúvásba. A kocsi hasa fennakadt, gyakorlatilag az összes kerék a levegőben lógott: itt a vége.
Kedélyes, rihegős-röhögős félórás apa-lánya séta következett vissza a faluba a behavazott szántón keresztül. Egy ismerős Nivája, egy gyalogsági ásó és egy vontatókötél segített végül – ez utóbbi kettő mostantól mindig nálam lesz, ha kirándulni megyek a hóba. A Vitara nagy hasmagassága, a padlólemez alatti dolgok okos, masszív kialakítása és a fix vonószem nagyon bevált: könnyű volt kihúzni a kocsit, miután kiástam alóla annyi havat, hogy valamennyire a kerekein álljon, ne a havon.
Így akadhat el egy 4×4-es Vitarával a hóban, aki olyan hülye, mint én: felfutottam egy mély hófoltra, a kerekek a levegőben lógnak
Előre már nem volt hova menekülni, hátrafelé húztuk le az autót. A vonószem fix, nem kell keresgélni a csomagtartóban – nagy piros pont a Vitarának!
És hát persze, hogy egy Niva mentett ki. Persze nem is inkább a Niva volta lényeg, hanem a bütykös terepgumi, meg hogy a Ladával onnan húztuk a Suzukit, ahol még nem volt mély a hó
A csúszós-mély havas terepen az ezres Vitara még fixre zárt hátsó hajtással se teljes értékű terepjáró. Az AllGrip zabálja a nyomatékot, nagyon kell pörgetni a motort, ha a kereket fogó sárban vagy hóban próbálunk mozdulni. Meg-megállva, el-elakadva a kuplungszag is gyorsan megjelenik. Ha viszont nem mély, laza vacakban, csak csúszós jeges-sáros-vizes úton nyomulunk a Vitarával, a kocsi fickós, játékos, mozgékony, élvezetes összkerekes játékautóként működik.
Városban és országúton érdektelen, mozgékony, feszes, de nem extrém kemény futóművű autó a Vitara. A nyomatékos motorral és a kevés fokozattal kényelmes vezetni, nem kell sokat kapcsolgatni. A vezetéstámogatás ilyenkor már teljes intenzitással dolgozik, de inkább elszántan, mint jól. Kicsit sok a ráfutás-gátlós figyelmeztetés és az imbolygásra némileg indokolatlanul hamar figyelmeztető jelzés, a sávtartás ellenben megbízhatatlan. Hol rezeg a kormány, hol vissza is téríti a kocsit az elektromos szervó, de nem lehet kiszámítani, hogy pontosan mikor mi is fog történni és hogy hol vannak a rendszer érzékenységének korlátai. Pont olyan minden újdonság is, mint a régről ismert követőradar, amit már korábban is kritizáltam. Tök jó, hogy meg lehet venni egy ilyen olcsó kis kocsihoz, meg végülis működik, de idegesítően hamar veszi el a gázt, ha beérünk egy kamiont és sokszor „lát félre” a sávból, sokszor vesz akadálynak enyhe kanyarban a a másik sávban mozgó járművet, lekanyarodni készülő és már kisorolt autót.
Autópályán három dolog miatt válik kényelmetlenné egy kicsit a vezetés. A magas-keskeny kasztni érzékeny az oldalszélre. Az úttartás részben emiatt, részben a nagy hasmagasság miatt leromlik, a Vitara nem akar egyenesen menni, folyton korrigálni kell a kormánnyal. És megjelenik a zaj: sztrádán a szél hangja felerősödik a kabinban.
Az audiorendszer kissé fahangú, olcsóautós. A klímából értelemszerűen csak a fűtést tudtam kipróbálni: hamar megjön a meleg a kis benzinmotortól, de addig is remekül bizsergeti az ember alfelét a nagyon hatékony ülésfűtés. Kisautós, olcsóautós minden, de a hétköznapokban nem ez a legzavaróbb, legbosszantóbb, hanem az általános jellegtelenség.
A klímakonzol átlátható, könnyen kezelhető, szerencsére nem vitték fel a vezérlést a menürendszerbe
Egy Peugeot 2008 például (rossz példa persze, hisz abból nincs 4×4-es) se nem tágasabb, se nem jobb, se nem igényesebb a Vitaránál, de annyival sármosabb, hogy tökre megértem, aki inkább a mindig bizonytalan francia jövőt veszi a nyakába a Suzuki masszivitásával és extrém garanciájával szemben. Pedig tényleg minden józan érv a Vitara mellett szólna. Ha nem létezne a Dacia Duster.