Ennél jobb családi autó sok kisgyermek mellé nem kell. Nem azt mondom, hogy nem lehet jobbat találni a kompakt hétüléses kategóriában, de ár-értékarányosabb versenytárs, vagy olyan, amiben kevésbé spannolnák a családfő idegeit a kis kezecskék által szétkent foltok, vagy a kis lábacskák által lerúgott alkatrészek, biztos nincs. A Dacia Lodgy a szó legnemesebb értelmében vett igavonó barom – optimális új jármű a nyüzsgő nagycsaládnak.

Ja, és taxinak is ideális. 2810 mm-es tengelytávjával, ötülésesként 827(!) literes csomagterével még az egyelőre meg nem szavazott új fővárosi taxirendeletbe is belefér.

44 fotó

Nem nagyon csúnya

A Daciára pillantva azonnal beugró versenytárs, a Chevy Orlando látványra komolyabb járműnek hat, de a gombölydedebb, pufókabb Lodgy se mutat sokkal rosszabbul egy családi ház felhajtóján. Sőt: a teszthét alatt még olyan emberrel is találkoztam, akinek tetszett!

A beltérben sincs nagy baj a látvánnyal. A Lodgy kabinja közel nem az a végletesen puritán, tömör egyszerűség, mint a Logané volt; franciás, játékos tágas összevisszaság oldja a meglehetősen unalmas, homogén felületek merevségét. És minden sorban kényelmes, tágas, még a leghátsóban is.

Azonnal látni rajta, hogy nem egy prémiumautó, de azért nem tolul az ember szájára rögtön a mentegető mondat: ennyi pénzért… Az majd csak akkor jön, amikor először hozzáérünk valamihez.

Remekül eltalált gyári videó a kocsiról: alig látszik rajta a Lodgy, a boldog család a lényeg körülötte és benne:

Egy ekkora kocsiban, manapság már akkor is, ha egy Berlingo-Doblo-Caddy féle, haszonjárműből gründolt családi emberszállítóról van szó, manapság azért jobbhoz vagyunk szokva. A Lodgyban nincs semmi textil az ajtóbelsőn, az üléskárpit a legvisszataszítóbb műanyag a világon, az első ülés állítókarjain nincs műanyagfogantyú, csak a hideg vas. Hátul ujjamputációra is alkalmas a billentés reteszelése, a felhajtott hátsó sor gurtnis kikötözési lehetősége még viccnek is erős.

A raktérajtó modern autón rég nem látott, ódivatú nyomógombbal nyílik. A leghátsó sorba beszállás után a visszabillentett középső ülés reteszelése becsípi a biztonsági övet, ha nem húzzuk félre. A Lodgyval el se kell indulni, hogy érezzük: ennek valami nagyon jó árú autónak kell lennie! Vajon mennyibe kerül?

És ha elindultunk, a kíváncsiság őrjítővé fokozódik: mennyi lehet ennek az ára?

Olcsó, olcsóbb, legolcsóbb, Dacia

A fényszóró-magasság állítása kézi erővel, bowdennel történik. Az ablaktörlőnek nincs egyet törlő funkciója. A minden Renault-ban egyforma háromállású sebességszabályzó kapcsoló, amely egyik irányba billentve sebesség-határolóként, másikba lökve tempomatként működik, a Daciában kétállásúra van butítva, és még fullos, Exception kivitelű tesztautónkban is csak limiternek használható. A kormány hatalmas plusz-mínusz jelzéses gombja tehát nem tempomat, ilyen luxus nem jár a Daciába, csak a traffipax-elkerülést segítő határoló.

Öregebb Renault-król ismert kapcsolók, számlapok vesznek körül a Lodgyban – természetesen továbbra sincs piros jelzés a fordulatszám-mérőn, hiszen így ugyanaz az óra használható a dízel és a benzines motorhoz is. Az utasoldali piperetükrön nincs fedél: minek, a jobb egyben utazó figyelmét nem a vezetéstől vonja el a takaratlan tükör.

Az ajtóbehúzó mélyedések aljáról hiányzik a még olcsó márkáknál is megszokott gumibetét, tudják, amit olyan jól fel tud szippantani a porszívó néha. Egyik ablakemelő sem automata.

A kürtkapcsoló az indexkar végén van: egy vezetékeléssel és egy csúszóérintkezővel kevesebb, ez is pár cent költségcsökkentés a gyártásban, a vevő meg majd megszokja.

De tényleg, mennyit lehet kérni egy ilyen, khm, racionálisan kialakított családi kocsiért?

Na, mennyi?

A legolcsóbb Lodgy listaára (kurblis ablak, öt ülés, 82 lóerős, 1,6-os benzinmotor) 2,79 millió forint. Ebben még klíma sincs, valójában ilyet senki nem vesz majd, ez nem komolyan vehető sor a katalógusban, csak arra való, hogy a Lodgy beférhessen 10 000 euró alá. A légkondis, két villanyablakos, centrálzáras, elektromos tükrös, négy légzsákos, ötszemélyes Arctic bruttó fogyasztói ára regadóval már többet mond: 3,34 millió forint.

A mi kocsink, dízelmotorral, négy villanyablakkal, klímával, navigációval, 107 lóerős dízelmotorral, hatfokozatú váltóval, hét üléssel, bőrkormánnyal, menetstabilizáló elektronikával, tolatóradarral, 16 collos alufelnivel 4,64 millió forintba kerül.

Egy Grand Scénic, C4 Grand Picasso, B Zafira hasonló motorral, hasonlóan kistafírozva kétmillióval feljebb indul. A nagy kérdés: ér-e annyit a sok apró igényesség, ha a lényeget tekintve a Dacia sem kínál kevesebbet? Mert bizony technikáját tekintve a Lodgy bizony nem kíván kompromisszumot a vevőtől. Legalábbis dízel tesztautónk semmiképp.

Használt Daciák 70 ezres 1310-től hárommilliós Dusterig a Vezess Autókeresőben

Stabil alapok

Műszakilag – ezért a pénzért – a Dacia Lodgy erősebb dízelváltozata kifogástalan, igazi 2012-es autó. Nagy tempónál is csendes, erős, takarékos. A másfél literes dízelmotor a hatfokozatú, francia viszonylatban egész jó váltóval 2000 alatt forog 110-nél, 5,8 literes fogyasztással mentünk vele el egy hétvégén Debrecenbe, félig-meddig sztrádán (M1-M0-M5-405-4-es utakon, Mezőtúri kitérővel). Ha fél literrel többet eszik, akkor sincs egy szavam se, de a Lodgy ennyit evett, ráadásul ritka őszinte módon a számítógép kijelzője ugyanazt az értéket mutatta, amit a kútnál számoltam ki fizetés után. Ekkora homlokfelülettel, közepesen megpakolva, lendületesen autózva – teljesen rendben van.

A futómű meglepően, cseppet sem franciásan feszes, a kormányzás szintén nem gall módra rendkívül közvetlen. A Lodgyt egy apró kézmozdulatra olyan hirtelen, keményen tudja átrántani a belső sávba a mikorérünkmároda, nenyúlkááálj és anya,mármegintpiszkÁÁÁlokon felpörgött apuka egy tempós előzéshez, hogy mindenkibe belefagy a visítás a kocsiban. Cikázó bálna – különös jelenség.

Na jó, egy bajom mégis van a kocsi lényegi dolgaival: az 1.5 dCi irdatlan turbólyuka. A változó geometriájú feltöltők, kompresszoros-turbós kettős feltöltőrendszerek, kettős megfúvású turbók, dupla turbók korában már-már el is felejtettem, milyen, amikor egy nagy tehetetlenségű turbó minden sebességváltásnál gázadás után fél másodperc pihenőt ad a motornak az újabb nekirugaszkodás előtt. Hát ilyen, ez van; akinek a sokkal harmonikusabb 1.6 dCi kell, vegyen Scénicet, plusz kétmillióért.

És a menő dolgok

A nagy csoda, a Lodgy egyetlen igazi luxusa a hatalmas, hétcollos, érintőképernyős LG-cucc a műszerfal közepén. Kapcsold csak be, és meglátod: a kormányról is vezérelhető hifitől, a navigációtól, a Bluetooth-kihangosítótól eláll majd az addig mindenféle régi román autókról adomázó szomszéd szava!

És akkor végre tiéd a terep, a sok kínos apró hiányosság után megmutathatod neki a Lodgy pici, de helyenként már-már zseniális villanásait. Például, hogy bár automata fényszóró és ablaktörlő felárért se kérhető hozzá, de van egy bökésre hármat villantó komfortindexe. Vagy hogy rükvercbe kapcsolva, ha megy az ablaktörlő, a hátsó lapát is töröl egyet. És még utolsó csepp-letörlő funkció is van az ablaktörlőben. A motorháztetőt teleszkóp emeli és tartja.

Példátlanul intelligens megoldás, hogy a gyerekbiztonsági tiltó gomb a vezető oldalán nem blokkolja az ablakemelő kapcsolókat, mint talán minden más kocsinál, amit eddig vezettem. A Lodgyban ehhez a gombhoz egyszer kell nyúlni, elég az első alkalommal megfosztani a fiókát az ablakkal való játék lehetőségétől. Így, bár a pajkos kis huncut nem tudja megdübörgetni 130-nál a dobhártyákat, Apa bármikor, bármelyik ablakot működtetheti.

Szimpatikus autó

Túl sok emlékezetes okosság tehát nincs ebben a családi kocsiban – se tető alatti polcok, se asztalkák az üléstámlákon, se padlóba hajtható ülések – de maga az egész Lodgy, úgy ahogy van, egy nagy okosság. Masszív, tartósnak ígérkező, a szó jó értelmében igénytelen családi autót adni olcsón – nem lepődnék meg, ha ugyanolyan féléves várólista alakulna ki a Dacia-kereskedésekben Európában, mint korábban a máshogy, de szintén praktikus Dusternél tapasztalhattuk. Habár a Duster jól is néz ki…