Sajtótájékoztatót rendezett a Magyar Közút, hogy elbüszkélkedhessen, milyen fájin új informatika rendszerrel követi nyomon gépeit bevetések idején, és hogy megmutassa régi és új csodafegyvereit, melyekkel idén is felveszi majd a harcot a tél ellen.

A sajtótájékoztató unalmasabb, powerpointos részének helyt adó kis teremben arra gyanakodtam, hogy vendéglátóim valami hallucinogén anyagot kevertek a kávéba-sütibe, mellyel fogadtak. A falon közvetlenül mellettem az M0 fél-körgy?r? 1999-es térképe lógott. Szemben egy 2000-es közúti tábla-poszter idézte meg az ezredfordulót, mellette a HVG által kiadott, A világ vallási térképe cím? alkotással.

Ugyanakkor GPS-es, 3G-s mobilnetes rendszeren, real-time figyeltük a kivetít?n, hogy miközben mi ott ülünk ebben a szoci érából maradt irodában a leltári számmal és plakettel gondosan ellátott cs?vázas, m?b?r borítású székeken, éppen merre jár a Közút 1200 járm?ve közül – bármelyik. Szemem minduntalan a projektor melletti szekrénykén lév? VHS-kazettákra, videóra, CRT-tévére tévedt, de közben az el?adó pár kattintással lehívta az országos útmeteorológiai rendszerb?l, hány fokos is most az aszfalt Dabasnál. Mert ezt is figyelik: ha jegesedés fenyeget, már indulnak is a sószórók.

A múlt és az abszolút jelen fura keveredése az üzemudvaron, a tiszteletünkre tartott gépszemlén is folytatódott. Az e hét hétf?jén érkezett, vadiúj Mercedes Actros mellett egy viszonylag új és egy kábé harmincéves Unimog állt, orrukon látványos hómaróval. Egy hóekés-sószórós Renault Kerax mellett pedig egy gyönyör?, 41 éves ?s-ZIL állt, a vezet?fülke mögött szovjet harckocsimotorral,

Gyermeki lelkem ujjongott a narancsszín böhömök láttán, pláne, hogy beindították ?ket, és fel is pörgették az óriási húsdarálókat a kedvünkért. És fura déja-vu érzésem is volt a vén ZIL pörg? csigáját nézve. Beugrott, honnan ismer?s ez a gép – illetve nem is ?, hanem egyik testvére. Pár éve láttam dolgozni, épp az én kicsiny falum bevezet? útját szabadította fel:

.