Versenykamionok – a pilóták gyors segítői

Versenyeznek a Dakar ralin, minden másodpercért megküzdenek. A Volkswagen csapatának két versenykamionja számára a 2005. december 31-től 2006. január 15-ig tartó Dakar azonban nem a győzelem megszerzéséről szól. A két 500 lóerős MAN kamion legénységének feladata, hogy a 9043 kilométeres távon a lehető leggyorsabban segítségére siessen az öt Volkswagen Race Touareg 2-nek. Baleset, vagy defekt esetén a Volkswagen öt gyári pilótája napközben a versenykamionokra számíthat, amelyek – szükség esetén – segítséget nyújtanak az esti táborhelyig történő eljutáshoz.

“Gyakran alábecsülik a két versenykamion fontosságát. A változatos szakaszokon ők a Race Touaregek hátvédjei.”- hangsúlyozza a Volkswagen Motorsport igazgatója, Kris Nissen.

A Volkswagen a kamionok között két darab kéttengelyes MAN L90 versenykamiont indít.. A 700 és 1200 lóerős prototípusokkal ellentétben a Volkswagen által indított 500 lóerős MAN kamionok speciálisan felkészített szériajárművek, amelyeket a sivatagi körülmények miatt bukócsővel, rali felfüggesztéssel, versenyülésekkel és abroncsnyomás-vezérlővel láttak el.

A versenykamion a Race Touareg 2 gördülő garázsa

“Feladatunk, hogy az egyes szakaszokat a lehető leggyorsabban teljesítsük a teljesen felpakolt kamionokkal, a kockázatos szituációk elkerülésével.” – magyarázza a 41 éves Klaus Leihener, aki három éve a Volkswagen csapat hivatalos “gyorssegítői” közé tartozik. “Jóllehet a verseny állása a kamion-szekcióban számunkra közömbös, fontos, hogy jó időt autózzunk, hiszen ez határozza meg a következő szakasz rajtsorrendjét. Ez azért is létfontosságú, mivel Afrikában a 80 induló kamiont összevegyítik a 188 autóssal és együtt startolnak. Minél korábban indulhat egy versenykamion, annál előbb nyújthat segítséget egy bajba jutott Race Touareg-nek.

Egy versenykamion 10-11 tonnás összsúlyából mintegy másfél tonnát tesznek ki az alkatrészek. A váltótól a differenciálműig, a tengelyalkatrészektől a pótkerekekig, a motoralkatrészektől a tartalék elektronikai berendezéseken át a féltengelyekig mindkét “kék angyal” magával viszi az összes létfontosságú alkatrészt.

“Csak karosszériaelemeket nem viszünk magunkkal, ugyanis a karosszéria sérülésekor ideiglenes megoldásként kék ragasztószalagot használunk, a sérült elemeket pedig az esti táborban kompletten kicserélik.” – mondja Thorsten Goldberg. A mentőangyalnak nincs mentőangyala, így ha a versenykamionok egyike bajba kerül, a legénység csak önmagára számíthat. “Az alkatrészek mintegy 10%-a a versenykamionhoz tartozik.” – teszi hozzá Klaus Leihener.

A maratoni szakaszokon csak a “kék angyalok” segítsége megengedett

2006. január 12-én este a versenyben résztvevő segítők kiemelten fontos szerepet kapnak, ugyanis a Labé-i maratoni szakaszon a hagyományos szerviz nem megengedett, csak az öt Race Touareg 2 versenyautó és kamionos segítőik hajtanak majd a Guineában található esti tábor felé. Klaus Leihenernek és csapattársainak ekkor jön el az idejük: “Aznap este mind az öt versenyautóra figyelnünk kell és szükség esetén segítséget kell nyújtanunk, majd ezután a kamiont is fel kell készíteni a másnapi versenyre” – mondja. “Gyanítom, nem sok időnk lesz aludni.”

Létfontosságú a gyors döntés és az improvizáció

A Dakar szabályai a verseny alatt tiltják a mobiltelefonok használatát, a kamionok legénysége sosem tudja, hogy melyik autó éppen hol szorul segítségre. “Vezetés közben mindhárman feszülten figyelünk.” – mondja Klaus Leihener. “Különösen a homokdűnék között – ahol több keréknyom-csapás is látható – nehéz észrevenni egy parkoló autót. Szerencsére a versenyautó pilótái rendkívül leleményesek, amikor fel kell hívni magukra a figyelmet. Robby Gordon például miután felborult a 2005-ös Dakaron, a motorháztetejét a legközelebbi magas dűne tetejére állította fel, így már messziről lehetett látni, hogy valami nincs rendben vele.”