Új-Zélandon magasra nőnek a fenyőfák, ráadásul sok van belőlük. Legalábbis azon a 260 hektáron mindenképp, ahol a vulkáni talaj természetes bozótosát telepített erdőkkel váltották ki a XX. század elején. Ez a Kaingaroa állami erdő, ahonnan az állomány magasba törését követően rohamléptekben indult meg a kitermelés.
Nem aprózták el, egy-egy csőrös kamion mögé 3-4 faszállító kocsit kötöttek, agyig megpakolva rönkökkel. Ehhez pedig már kevés volt a gyári sorhatos Cummins, kellett még némi segítség.
Így született egy helyi legendás gép, a Pacific P510-es, ami különleges hajtáslánccal pucolta ki az erdőt. Építői megduplázták a motorok számát, az orrban dolgozó Caterpillar 3406B hathengeres, 14,6 literes turbófeltöltéses dízel mellé az első pótkocsi vázába telepítettek egy Caterpillar 3406A kódjelű blokkot. Így a két motor együttes ereje nagyjából 900 lóerőt tett ki.
A helyzetet bonyolította, hogy a két motor egymástól függetlenül működött, külön gázpedállal, Allison hidrodinamikus automata váltóval és retarder fékkel. A pótkocsi motorját burkolat védte; a hűtő- és szívólevegőt a nyeregszerkezet előtti részből, a félpótkocsi nyakán keresztül vezették hozzá. Csak az első motorral történő üzemhez a hátsó hajtás kardántengelyét le kellett kapcsolni.
A géphez személyes emlékek is kötődnek. A The Drive beszámolójában idéznek egy hozzászólót, aki dolgozott a duplamotoros géppel. Visszaemlékezése szerint a pótkocsi motorjánál komoly gondot okozott a por: az elsőként beépített motor megsínylette a szennyeződést, ezért magasabbra helyezték a légbeszívást.
A szerelvény lassítórendszeréről pedig azt írta, hogy lejtőn szinte ijesztően hatásos volt, az üzemi fék használata nélkül is. A konstrukció érdemi része, a hajtott pótkocsi szerinte már ócskavasként feldarabolásra került.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
