Az Ural 4320-ra minden bizonnyal emlékezhetnek azok, akiknek még kötelező volt a sorkatonaság. Nem volt az olyan régen, csak 22 éve, de ez az általános célú, szovjet, 6×6-os hajtásképletű tehergépkocsi még mindig megtalálható a Magyar Honvédség flottájában. Eredetileg 1976-ban indult a sorozatgyártása és utódja még ma is gyártásban van, noha az Oroszország elleni szankciók miatt hazánk aligha vehetne a legkorszerűbb változatból.
A HM CURRUS Gödöllői Harcjárműtechnika Zrt. éppen ezért ígéretes projektbe vágott bele nemrég. Úgy döntöttek, hogy modernizálnak egy változatot belőle, ami megoldást jelenthet arra a kérdésre, hogy mi legyen még a Magyar Honvédségnél meglévő Ural 4320-asokkal kapcsolatban. Mivel a közvagyon részét képezik, így azt még sem lehet mondani, hogy hadd egye tovább őket a rozsda. Holott ténylegesen már 40-50 éves teherautókról van szó.
„A futásteljesítmény nem nagy a honvédségi Uralok esetében. Ezekbe a járművekbe általában pár 10 ezer kilométer van, de mivel rengeteget állnak, ezért a korrózió, a tömítések és a gumiabroncsok elöregedése az ami problémát jelenthet” – jegyezte meg érdeklődésemre Mega Attila, a HM Currus üzemvezetője, aki vállalta, hogy bemutassa a cég által modernizált és jelenleg egykének számító Ural 4320-ast.
Kezdeti lépések
Bár fotót nem volt szabad készíteni, az azért elmondható, hogy a gödöllői telephelyen ottjártunkkor nagy lendülettel zajlott a honvédségi teherautók, harckocsik karbantartása. A cég fő profilja ugyanis a Magyar Honvédség szárazföldi erőinek logisztikai támogatása, a járműrendszerek üzemben tartása, központi javítása és fejlesztése.
A felújításra kiszemelt Ural is úgy érkezett, mint bármelyik másik jármű, vagyis tréleren. Aztán elkezdődhetett a munka. Miután begurult, szétszedték csavarjaira, majd elvégezték a felületkezelést. Ennek az eljárásnak a célja a fém hosszú távú védelme. A homokszórás megtisztít, az alapozó tapadást és korrózióvédelmet ad, a fekete fedőfesték pedig tartós, esztétikus és ellenálló bevonatot képez.
A projekt elsődleges célja – figyelemmel a jelenleg érvényben lévő szankciókra – az volt, hogy létrehozzanak egy nyugati alkatrészekkel modernizált Ural teherautót. „A teljes jármű átalakításánál az adta a legnagyobb kihívást, hogy hogyan lehet felhasználni olyan, itthon beszerzett nyugati alkatrészeket, amelyekkel tartósan, tehát akár nagyobb szériás modernizálásnál kiválthatók az egykori szovjet, vagy orosz alkatrészek” – hangsúlyozta Mega Attila.
A HM CURRUS nem egyedül állt rajthoz ebben az izgalmas projektben. Bár az üzemvezető nem akart panaszkodni, azért noszogatásomra elárulta, hogy sajnos az öt másik beszállító az ígéretek ellenére kiszállt a projektből. Őket egyáltalán nem szerette volna nevesíteni, de azért elárulta, hogy felnigyártás, a légrugós ülések, a klíma, és az elektromos ablakemelő rendszer terén tárgyalásban álltak. Végül a HM Currus teljesen saját erőforrásból valósította meg az egész projektet és teljesen szabad kezet adtak a fejlesztőknek. Az egészre kilenc hónapja volt a csapatnak.
Modernizált fülke
A 13 tonnás teljes menetkész tömegű, 7,3 méter hosszú és 2,5 méter széles katonai teherautó az átépítés során teljesen új frontkialakítást kapott, amely modernebb és frissebb megjelenést biztosít számára. A korábbi izzók és lámpák helyét korszerű, energiatakarékos LED‑technológiás fényszórók váltották fel, de a hűtőmaszkot is lecserélték. Kapott emellett egy nem gyári, de masszív lökhárítót is, amibe egy elektromos csörlőt is beépítettek. „Ebben egy 11 tonnás teherbírással rendelkező kevlárkötél található, aminek az a sajátossága, hogy többszörösen erősebb a szakítószilárdsága, mint a kötélnek és nem balesetveszélyes, mert nem csapódik vissza” – tette hozzá Mega Attila.
Nemcsak kívülről, hanem belülről is modernizálták a fülkét, a jobb hang- és hőszigetelés érdekében tető- és oldalkárpitokat alkalmaztak. A szélvédőt fűthető kialakításúra cserélték, az oldalajtókba pedig elektromos ablakemelő rendszert szereltek, emellett tetőklímát is beépítettek.
Bizonyos mértékig a műszerfalat is a mai korhoz igazították, beépítettek egy monitort, amelyen akár 360 fokos nézetben is megjeleníthető a teherautó környezete. Ez az előre, hátulra, valamint az oldalakra szerelt külső kameráknak köszönhető, amelyek nézetei akár külön-külön is megjeleníthetők. A külső visszapillantó tükröket fűthető kivitelű, elektromosan állítható darabokra cserélték. Mindemellett új audio- és híradó rendszert is építettek bele.
Amennyire tudták, fokozták a kényelmet is: a vezető légrugós utasülést kapott, de a középső és a jobb szélső utasülés is kényelmesebb lett. Igaz, a lábtér terén a középső ülést nem igazán érdemes 187 cm-es magasságú utasnak választania, mert olyan érzése lesz, mintha egy sámlin ülne. Egy ilyenben gyerekek nem utaznak, mégis olyan, mintha csak nekik tervezték volna. A jobb oldali utasülés azonban teljesértékűnek tekinthető.
Kamaz-motorral
A modernizálás során „teljes szívátültetést” hajtottak végre a nyújtott motortérben. A fejlesztés kezdeti szakaszában felmerült az az elképzelés, hogy a járművet gyári orosz motorral szereljék fel. Ennek két fő változata jött szóba: az Uralban használt egyszerű, nyolchengeres dízel, illetve a nálunk is ismert gumikerekes harcjárműben, a BTR‑ben alkalmazott, ugyanerre a konstrukcióra épülő, de dupla turbóval ellátott erőforrás. Később más irányok is felmerültek, például egy európai szabványoknak megfelelő, akár Cummins‑féle motor beépítése, de végül ezt elengedték.
Ebben az Ural 4320‑asba a BTR‑80-as KamAZ-7403 jelű V8‑as dízelmotorja került, amely 260 lóerős teljesítményre képes. „Az Ural eredeti erőforrása KAMAZ-740 típusú, 10 857 köbcentiméteres, V8-as dízelmotor, amely 210 lóerőt és 640 Nm nyomatékot biztosított, tehát sikerült előrelépést elérni a teljesítmény terén is. A kábelezés és kötegelés az Ural és a BTR‑80 rendszereinek kombinációja lett, így a jármű nemcsak modernebb, hanem erősebb is lett”– emelte ki Mega Attila.
A mérnökök a biztonságról sem feledkeztek meg, mivel a motortérben úgynevezett tűzelfojtó berendezést is beépítettek.
Fűthető legénységi tér
Az alvázhoz érdemben nem nyúltak hozzá, csak kiegészítették azt. „A modernizálás során az volt a koncepció, hogy az alapjárműnek a hajtása és a terepszöge is maradjon meg. A terepjáróképességét csak növeljük, amennyiben lehet. Ezt szem előtt tartva csak praktikus változtatásokat hajtottunk végre” – mesélte Mega Attila. Ezek közé tartozik, hogy plusz tárolókkal egészítették ki az alvázat.
Fontos ugyanakkor hozzátenni, hogy a platót illetően végrehajtottak egy kis változtatást, mert a jármű közúton túlméretes lett volna. A katonai Uralok sokszor szélesebbek a civil teherautóknál. „Éppen ezért a platón szűkíteni kellett, az volt a cél, hogy legalább olyan gondtalanul tudjon közlekedni közúton, mint egy civil teherautó. A ponyva, a ponyvaív és az utazópadok sokkal emberbarátabbak lettek, a 24 voltos izzókat pedig LED-világítótestekre cseréltük” – tette hozzá Mega Attila.
A legénységi térbe Webasto állófűtést szereltek be, amely jó szolgálatot tesz hidegben javítva a hátul utazó hőérzetét. A teherautó a belsős terepes kerekről tömlő nélküli, Continental félterepgumikra váltott, se a felni, se a keréktöltőcsap nem maradt, magyarán ez már nem szovjet kerék, hanem minden szempontból európai.
Ezekkel és a Kamaz-motorral ez a háromtengelyes teherautó aszfalton akár 85 km/órás sebességgel tud haladni, terepen pedig szinte nem ismer leküzdhetetlen akadályt, hiszen másfél méteres gázlómélységgel büszkélkedhet.
Hogy lesz-e még több ilyen modernizált Ural, az egyelőre a „jövő zenéje”. Mindenesetre ez a prototípus jó példa arra, hogy ez is lehet egy irány. A magyar mérnökök szaktudására és felkészültéségre ilyen téren is lehet számítani.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
