35 előzést láthatott a közönség csak az első helyért a Forma-1-es Las Vegas-i Nagydíjon, de a végén Max Verstappen örülhetett a Red Bull-lal. A dobogóra a két McLaren-pilóta kísérhette fel, a tavalyi világbajnok Lando Norris, valamint a 17. helyről kezdő Oscar Piastri. Az őrületes versenyről a korábbi F1-pilótának, David Coulthardnak meséltek a legjobbak.

Max Verstappen (1.)

„Őrületes volt. Nagyon-nagyon szürreális, olyasvalami, amit én még nem láttam az F1-ben. Az elején az energialeadásunk korrekt volt, de a többiek figyelték, mit csinálunk, és nem tudtam visszatérni az első helyre a rajt-célvonal előtt. Ezért tettem fel a kérdést [hogy hogyan menedzselje az energiát az utolsó körben – a szerk.].”

„Szerintem jól beállítottuk, őrületes mennyiségű csata volt. A szélárnyék olyan erős volt, hogy lehetetlen volt kiautózni elég előnyt, durva, hogy milyen sokan követtek.”

Ilyen őrült F1-futamot még a győztes sem látott 2

Kép: Jordan McKean – Formula 1/Formula 1 via Getty Images

Lando Norris (2.)

„Szerintem ez volt a Forma-1 történetének legkaotikusabb versenye. A verseny felében nem tudtam, mi történik. Nem tudtam, hogy ez lesz-e a legjobb versenyem és lesz-e esélyem nyerni, vagy utolsó leszek. Minden volt. Jól időzítettem a dolgokat annak tekintetében, hogy mikor térjek vissza előre. Nem lehetett hibázni sem, ahogy azt sokan mások tették.”

„Kaotikus, de mókás nap volt, jó eredménnyel a csapatnak. Bárki nyerhetett volna a rajtrácsról, én azt mondom. Szép munka Maxtól, remekül vezetett az élen. Nem hibázott, nagyon gyors volt. Én nagyjából 15 másodpercig vezettem, szóval nagyon büszke vagyok! Nem számítottam arra, hogy 2. és 3. helyen zárunk.”

Oscar Piastri (3.)

„Úgy tartják, hogy Las Vegas a világ szórakoztatóipari fővárosa, és elég szórakoztató volt ennek a részesének lenni. Fantasztikus verseny volt. Hátulról rajtolva nem tudtam, hogy alakulnak majd a dolgok, de elég gyorsan haladtunk előre, és egy masszív konvojon tudtam maradni.”

„Kár volt a két autó együttes kerékcseréjéért, de végül nem igazán számított, mindenki egy nagy pakkban volt. Bizarr volt ennek részese lenni, elég random volt. Az egyik egyenesben nagyon könnyen lehetett előzni, aztán legközelebb meg küszködött az ember. Minden alkalommal, amikor elkaptuk a vonat végét, azt hihettük, hogy 10 másodperccel meg fogjuk nyerni a versenyt, de előrekerülve rájöhettünk, hogy a szélárnyék nagyon sokat segített. Nagyon örülök, hogy a dobogón végeztem.”