10. Tyrrell 012 – 1983

3-tyrell

Ez itt kérem nem egy játékautó. Michele Alboreto extravagáns versenygépének fotója tulajdonképpen elég is lenne top 10-es, meg hasonlóan kényszeres összeállítások helyett 100 százalékig igazolni a cikk felvezető mondatát. Zseniális minden centije, ugye? Nézzék csak meg a kormány előtti 0,87 cW-s kúpot, vagy a végletekig hátratolt hűtőnyílást, ami előtt régi idők F1-es rakétáit idézi a versenyautó. Ki ne hagyjuk a félig nyitott motorteret, amit az autó farában egészen bizarr légterelő-kavalkád foglal nem éppen harmonikus egységbe. És senki nem mondhatja, hogy lecsaptuk a magas labdát, mert ha Tyrrell, akkor a hatkerekűjével indítjuk az anyagot. A 012-es vagányabb, nem is kérdés.

9. Williams FW11/FW11B – 1986-87

4-williams

Ami szép, az gyors – szokta egykori műegyetemi tanárát idézni Zsolt kollégám, ami nagyon illik a keszekusza Tyrrell után a legendás sárga-kék-fehér Williamsre. Mindössze három esztendővel az előző autó után épült, ránézésre sokkal egyszerűbb, ami pedig tény: azzal ellentétben ez agyonvert mindenkit. Nekem személyes kedvencem, hiszen ebben ismertem meg, és lettem rajongója a Forma-1 legbajuszosabb pilótájának, Nigel Mansellnek. Sajnos az 1986-os első, majd az 1987-es második Magyar Nagydíjat is csapattársa, Nelson Piquet nyerte meg vele, nem mintha jobb lett volna a Brit Oroszlánnál. Mansell az első évben 3. lett, a másodikban pár körrel a vége előtt a biztos első helyről esett ki, amikor a máig emlegetett gikszer történt meg vele: leesett egyik hátsó kerekének rögzítőcsavarja. Kényszerű kiszállása után ez a gigantikus hármas állt fel a dobogóra: 1. Piquet (3 világbajnoki cím), 2. Senna (szintén háromszoros bajnok), 3. Prost (4 világbajnoki cím).

8. Arrows A18 – 1997

5-arrows

Ugorjunk egy évtizedet előre, és jó alaposan nézzük meg ennek a kudarchalmaznak az arányait. Senkit ne tévesszen meg Damon Hill 1-es rajtszáma, a Williamsszel bajnokságot nyerő Hill-gyerek alaposan melléfogott a Yamaha-motoros tragaccsal, egyedül a szépsége kiemelkedő. A modern kori Forma-1-ben ritkán látni ennyire hosszú, klasszikus orrot, ami mögött ennyire hátul ül a pilóta. Az egészen gyönyörűséges kasztni mellett egy örökéletű poénforrást is köszönhetünk az Arrows-Hill párosnak. Az egész évben a középmezőnyben kínlódó bajnok a Magyar Nagydíjon hatalmas meglepetésre szinte végig vezetett, amikor egyszer csak elveszítette őt a kommentátor.

7. Renault RE20 – 1980

6-Renault

A gyári sárgában pompázó Renault-nál már egészen mások az arányok, nem az autó külsején múlt, hogy René Arnoux 1980-ban csak 5. lett. Pedig az első 3 versenyből kettőt megnyert a turbókorszakot elindító márkával, mégis a szezon egészében kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Alan Jones lett Ausztrália második F1-bajnoka. Talán sokakat meglep, de a mai Forma-1-es versenyautók benzines motorjához fő mutatóiban hasonló konstrukció hajtotta ezt is 37 évvel ezelőtt: egy 1,5-ös, V6-os turbós motor, amely mérete ellenére 520-550 lóerő között teljesített, igaz, nem túl megbízhatóan .

6. McLaren MP4/4 – 1988-89

7-mclaren-honda

A nagybetűs versenyautó, amit mai utóda végtelenül kínos szenvedése miatt manapság még többet emlegetnek. Az év 1988, de lehetne éppen 1989 is, amelyekben a McLaren-Honda Prosttal és Sennával, vagy Sennával és Prosttal alázta az összes többi csapatot, és a két sztár természetesen egymást is. Szupergyors gép volt az MP4/4, stabilan megbízható, amelynek a festése is ott van minden idők három legismertebb F1-dizájnja között

5. Ferrari 312 T5 – 1980

8-ferrari

A ’80-as évek a Ferrari történetének talán legsötétebb korszaka. 1982-ben egyik őstehetségüket veszítették el, amikor Gilles Villeneuve autója a zolderi időmérőn egy ütközés után a levegőbe emelkedett, majd orral a földbe fúródott, 1988-ban pedig 90 évesen távozott Enzo Ferrari alapító. Tetézte a bajokat a csapat különböző autóinak tartós sikertelensége, mind közül talán az egyik legkudarcosabb a 312 T5 volt, amely 1980-ban futamot sem tudott nyerni, ez pedig abban az évtizedben sem volt gyakori. Viszont annyira hajmeresztően nézett ki, hogy biztos volt a helye összeállításunkban.

4. Brabham BT55 – 1986

9-brabham

Maradva ebben az évtizedben, az 1980-as évek elejétől tette globális kalanddá a Forma-1-et Bernie Ecclestone. Bebújtatta még a vasfüggöny alá is a cirkuszt, és olyan nagy cégeket nyert meg gyári motorszállítónak, mint a BMW. Legelőször is a saját csapatához, az akkor még általa vezetett Brabhamhez. Ugyan a BT52-es is fantasztikusan nézett ki, minden idők egyik legegyenesebb vonalvezetése mégis a Gordon Murray alkotta 55-ösé volt, és a motorja… Rettenetes 1500 lóerejével maga is hozzájárult a turbó későbbi betiltásához.

3. Lotus 97T – 1985

91-lotus

Ott van az első háromban a fekete-arany John Player Special-festésű Lotus, nem vitás, talán ezt a konstrukciót választják a leggyakrabban minden idők legszebb F1-es versenyautójának. Nem mellesleg ezt vezetve lett szupersztár a fiatal Ayrton Senna, aki élete második szezonjában két futamgyőzelmet is szerzett, Portugáliában és Belgiumban is esőben, plusz 6 darab pole-t az akkor még 16 futamos szezonban. Sajnos a Renault-motor problémái miatt csak 4. lett év végén.

2. Mercedes W196 – 1954-55

94-mercedes

12 versenyből 9-et megnyert a volánjánál Juan Manuel Fangio és Stirling Moss, természetesen ellenfél nélkül elhódítva 1954-ben és 1955-ben is világbajnoki címeket.  Azt talán olvasták már tájékozott olvasóink, hogy az Ezüst Nyíl festékkaparós legendája téves lehet, azt feltételezhetően kevesebben, hogy ennek a szinte verhetetlen autónak, pontosabban a 2,5 literes, közel 300 lóerős motorjának a befecskendezési megoldását a németek a Messerschmitt Bf 109E repülőből emeltek át. Négy éve Fangio W196-osa lett minden idők addig legdrágábban eladott autója, a 29,6 millió dolláros vételár mai árfolyamon pontosan 8 598 527 550, azaz 8,6 milliárd forint.

1. Ferrari 312 és Lotus 49 – 1966-69

92-Ferrari-312

A ’60-as évekre laposabbak és szélesebbek lettek a Forma-1-es autók, de talán ami a legjobban feldobta őket: hátul kinyíltak, és megmutatták a szívüket. Szubjektív véleményem szerint külsejükkel ekkor demonstrálták a legjobban a nyers erőt, pár éve Goodwoodban a belső szerveimet teljesen összerázta, amikor meghallottam a hangjukat testközelből. Összeállításunk első helyére nem is tudtam választani a V12-es Ferrari és a V8-as Lotus közül, külsőleg annyira hasonlítanak egymásra. Ha mégis kellene, jóval több győzelme és varázslatos pilótái – Graham Hill, Jochen Rindt, Mario Andretti, Emmerson Fittipaldi, de mind közül is az abszolút legnagyobb, Jim Clark – miatt Colin Chapman alkotását választanám. A 32 évesen elhunyt Clark 72 futamon indult, ebből 33 alkalommal pole-ból, 25-ször nyert, két bajnokságot is behúzott rövid pályafutása alatt.  A The Times 2009-ben minden idők legnagyobb Formula–1-es versenyzőjének választotta, Jackie Stewart, Alain Prost és Ayrton Senna is példaképének tekintette. A cikkünket záró képen ő vezeti a Ford-motoros szörnyet.

93-Lotus-49