A márciusi hosszú hétvége évek óta a téli sportolás idejére esik nálam, amely rendszerint egy sógoréknál tett látogatással egyenértékű. Hetek, sőt hónapok szorgos munkájával összeverbuválok 3-4 barátot, barátnőt, kiszemelünk egy elérhető távolságon belüli helyszínt a síelésre, szállást, majd a logisztika következik.

Szükség van legalább egy autóra: nagy legyen és kényelmes, sőt gyors és takarékos. Idén ezekhez a tulajdonságokhoz próbáltunk ragaszkodni, mivel az elmúlt években inkább az összkerékhajtás győzött, amelyre egyetlen esetben sem volt szükség. Teljesen felesleges volt a nagy darab de kényelmetlen Pathfinderrel vagy a kicsi és rondácska Ssang Yong Actyonnal nekivágni a hegyeknek. Most a hólánc nyugtatta a kétkedőket Obertauern felé, persze erre sem volt szükség.

 
Egy középkategóriás kombi pont alkalmas a célra – gondoltam. Választék van dögivel, de ha már sportolunk, akkor a kategória egyik legsportosabb darabjára szavaztam, a Honda Accordra. Egy hatalmas, de kissé otromba autó jutott az eszembe, amelyet sokan csak hullaszállítónak becéznek. Elkértem hát egy 2,2-es dízel kombit.

Se nem hatalmas, se nem hullaszállító

Ott tévedtem, hogy az új Honda Accord már se nem hatalmas, se nem olyan ronda, hogy hullaszállítónak csúfolják. A kettő ráadásul szorosan összefügg. Hiába volt az előző Accord Tourer kategóriájanak egyik legtágasabb darabja, a vevők nem díjazták a morbid formatervezői humort. A modellváltásnál alaposan át is dolgozták a Tourert, és csináltak helyette egy pofás kombit. Ennek az áldozata lett a csomagtér is, ahol a korábbi 576 liter helyett most csak 406-tal lehet gazdálkodni, amely barátok között szólva is meglehetősen csekély méret. Pláne, négy felnőtt és hozzájuk tartozó sporteszköz esetén.

Tiszta autóról a gyári galériában láthatók képek
Síbox híján az autóban voltunk kénytelenek elszállásolni 3 pár sílécet és egy snowboardot is – ez egyáltalán nem ment könnyen. A végeredményre nem adnék magunknak piros pontot, sőt egy törésteszten is súlyos veszteségeket okozhatna egy ilyenfajta pakolás. A lehajtott 1/3 háttámlás ötletet, akkor vetettük el, amikor nem találtunk olyan ö

nkéntest, aki hátul középen hajlandó lett volna végignyomorogni a nagyjából 5-6 órás utazást.

A kakasülő nem csak kemény és kényelmetlen, de 180 centis magasság sem kell ahhoz, hogy az utas feje már beleérjen a tetőkárpitba. Tetőablak nélkül talán pár centivel több jutna, de öt embernek akkor sem volna kényelmes az Accord.

Legalább gyors?

A remek benzineseket gyártó Hondának a mostani a második dízele, amelyből a 150 lóerős változatot kaptuk és nem a luxusadóval sújtott 180 lóerőset. A vezetési élménytől az ötsebességes automata váltó próbált megfosztani bennünket, de a hosszú autópályás út alatt ezt inkább csak díjaztuk. A városban nem túl fürge Accord autópályán hibátlanul teljesít, 130-nál 2600-as fordulaton elduruzsol és ez rendkívül jó hatással van a fogyasztásra.

Visszafelé 6,6 literes átlaggal megúsztuk az 550 kilométeres távot, – ennél még a fedélzeti számítógép is többet saccolt. Ehhez persze kellett az érezhetően jobb minőségű osztrák gázolaj is, amelynek literje  véletlenül még 10-20 forinttal olcsóbb is mint idehaza.

Hegynek fel azért kicsit gyengébbnek éreztük az automata Accordot a150 lóerőnél, itt jött jól a modellváltásnál felturbózott és kissé helyigényes hátsó futómű. A kormányról kapcsolható váltóval (csak onnan kapcsolható) így már lehet igazán lendületesen autózni, és még a hátul ülők sem panaszkodtak a túlságosan feszes úttartásra.

A Honda Accord Tourer 2,2 dízel automata  listaára:  8 849 000 forint

Verdict

Négy felnőttre síléccel síbankanccsal ugyan nem ideális méretű az Accord, de a dízel motor és az automata váltó feltétlenül barátságos egy hosszú út során. A vezetési élmény ráadásul így sem vész el a remek futómű miatt, de a pazarul összerakott és bőségesen felszerelt belső is a kedvünkben jár. Hétköznapra – árából adódóan is – feltétlenül meggondolandó választás, négy felnőttere viszont egy Superb kombi kell.

---