A belvárosi parkolóhely hosszú évek óta hiánycikk, amit a helyi városvezetések több módszerrel, leginkább a díjak felverésével próbálnak orvosolni. Maga a fizetős rendszer azonban sok esetben macerás, bosszantó apróság azoknak, aki csak beugrana a gyógyszertárba, elintézne egy ügyet vagy megvenné a vacsorához valót 15-20 perc alatt.
Megkeresni a pontos zónát, applikációval, apróval, mobilos megoldásokkal egyensúlyozni azért, hogy befizessünk pár száz forintot túlzásnak tűnik.
Erre a problémára keresnek megoldást Pilisvörösváron is. A városban már működik parkolótárcsás rendszer a polgármesteri hivatal előtti parkolóban, december 1-jétől pedig a Fő utca 33. és 41. szám közötti, úgynevezett Babilon parkolóra is kibővítik.
Az önkormányzat szerint egyes autókat akár napokra is az üzletek és vendéglátóhelyek közelében hagynak, így a vásárlóknak nem marad szabad hely. A parkolásért nem kell fizetni, de a két óra letelte után tovább kell állni. Ez a rövidhír adta az apropót, hogy közelebbről is megnézzük a tárcsás parkolás rendszerét.
Egy papírtárcsa a belvárosi parkolóhelyekért
Az autózás terjedésével a nagyvárosok belső kerületeiben egyre nehezebb lett szabad parkolóhelyet találni. Erre a problémára jelentett megoldást az időkorlátozással kombinált parkolótárcsa, amely az 1950-es években jelent meg a nyugat-európai városokban, vélhetően Párizsból kiindulva. A francia főváros belvárosi „kék zónájában” 1957 novemberében vezették be a rendszert: az autósoknak a szélvédő mögé helyezett kartontárcsán kellett jelezniük, mikor érkeztek.
Az ötlet rövid időn belül más városokba is eljutott. Bécsben 1959-ben vezettek be tárcsás rövidparkolási zónát, igaz, az osztrák főváros saját eszközt tervezett hozzá: a számlapon két, egymáshoz rögzített mutató jelezte az érkezés és a megengedett távozás idejét. A következő években a megoldás több európai városban is elterjedt.
A módszerhez nem kell okostelefon vagy parkolóautomata, csak egy papírból vagy műanyagból készült, állítható számlapos eszköz.
Megérkezéskor a várakozás kezdetének időpontját kell beállítani, majd a tárcsát a szélvédő mögé tenni úgy, hogy kívülről jól látható és leolvasható legyen. Az ellenőr ebből látja, mikor állt meg az autó, és az adott helyre érvényes korlát alapján ellenőrizheti, letelt-e a megengedett idő.
Pilisvörösváron a helyi rendelet szerint nem feltétlenül kell számlapos eszközt beszerezni: egy papírlap is megfelel, amelyre a vezető ráírta a parkolás kezdetét.
A lejáró időt természetesen nem lehet úgy meghosszabbítani, hogy a vezető visszasétál az autóhoz és átállítja a tárcsát. A helyi rendeletek tiltják az eredeti jelzés korrigálását, a két óra letelte után pedig el kell hagyni a parkolóhelyet.
A parkolótárcsa nemcsak Pilisvörösváron bukkanhat fel. Nem teljes országos lista, de az interneten fellelhető tájékoztatók alapján Budaörsön, Budakeszin, Budakalászon, Pomázon, Herceghalmon, Solymáron, Tamásiban, és Szentlőrincen is találkozhatunk a megoldással.
A rendszer előnye, hogy a rövid ügyintézéshez nem kell parkolójegyet váltani, a helyek pedig gyorsabban felszabadulhatnak. Így az önkormányzatok, amelyek valóban azt szeretnék, hogy csak az parkoljon bizonyos területeken, akinek fontos dolga van ott és valamiért autóval kell mennie, még csak nem is feltétlenül kérnek pénzt a parkolásért az autóstól.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
