A hazai használtautó-piacon a sztenderd duma sokszor a garázsban tartott, megkímélt, „csak vasárnap használt” legendákra épül. Épp ezért igazi felüdülés egy 2004-es Kalos gazdája, aki egy pillanatig sem akarja beadni nekünk, hogy a Szent Grált kínálja négy keréken.
Az órájában 152 267 kilométer figyel, a géptető alatt egy 72 lóerős benzines dolgozik, a műszaki pedig 2026 novemberéig érvényes.
A leírás szerint a gép alapvetően hozza a kötelezőt: jön, megy, megáll, dudál, és ha kell, messzebbre is elvisz. Az extralista a kategóriához képest korrekt: légzsák, alufelni, műbizonylatos fóliázás, sőt, még klíma is akad – igaz, erről a jelenlegi tulajdonosnak fogalma sincs, hogy hűt-e, mert állítása szerint sosem kapcsolták be.
Captured in full roar, this imposing brown bear exudes wildness against the backdrop of a wooded enclosure.
Külön említést érdemelnek az „utcára néző ablakok”, amelyek segítségével az utasok menet közben is figyelemmel kísérhetik a környék életét. Ez a szolgáltatás szerencsére felár nélkül jár a Daewoo mellé.
Az autó állapotára vonatkozó kérdésre az eladó tömör választ ad: „Számomra? Gyönyörű.” Aztán következik a kevésbé romantikus rész, mert a 22 éves kisautónak bizony akadnak már rigolyái.
A tulajdonos szerint a lambdaszonda miatt időnként kigyullad a motorellenőrző lámpa, a generátor környékéről csapágyhang hallatszik, a bal oldali bajuszkapcsoló pedig nem mindig kapcsolja vissza magától az irányjelzőt. A négyévszakos gumikat is cserélni kell a következő műszaki vizsgáig.
Daewoo Kalos – a kétmilliós új autó
Pedig a Kalos a maga idejében kifejezetten korrekt ajánlatnak számított az olcsó kisautók között. A 2002-ben debütált dél-koreai modellt a Giorgetto Giugiaro-féle Italdesign stúdió rajzolta, szóval papíron még némi olasz vérvonal is szorult bele.
Itthon 2003-ban ez az 1,2-es, négyhengeres, 72 lóerős kivitel újonnan 1,99 millió forintba került. Ötfokozatú kézi váltójával 157 km/órás végsebességet tudott, a 220 literes csomagtartó pedig pont elég volt a napi teendőkhöz. Később, a Daewoo európai kivezetésével a típus megkapta a Chevrolet csokornyakkendős emblémáját, és Aveo néven futott tovább.
Ha fellapozzuk a Vezess 2003-as tesztjét az 1,2-es változatról, a tágas belteret, a kényelmes futóművet és az egész pörgős kis motort emeltük ki. A feketeleves a klímával 10 liter környékére kúszó városi fogyasztás és a meglehetősen karcsú alap biztonsági felszereltség volt. Két évtized távlatából persze ezeknél sokkal többet nyom a latban a puszta műszaki állapot.
Kövesd a Vezess.hu-t a Google hírekben!
