Amikor történetünk főhősétől 1993-ban ellopták autóját, egy 1971-es gyártású (1972-es modellévi) Chevrolet Chevelle-t, az akkor huszonkét éves szedánnak legfeljebb szentimentális értéke lehetett. Még hiányzott három év a veterán státuszig, nem volt tehát több, mint egy öreg, olcsó autó.
Ezzel együtt nyilván nem örült gazdája, hogy ellopták, de mivel a rendőrség nem találta meg a kocsit, beletörődött a veszteségbe, az élet ment tovább…
Egészen 2026-is, amikor is egy alvázszám-ellenőrzésnél riasztott a rendőrségi rendszer, és a közelebbi szemrevételezésnél bebizonyosodott, hogy valóban egy 33 évvel korábban ellopott, soha elő nem került autó áll előttük.
A hatóság ezt követően visszakövette az autó előéletét, és megtalálták utolsó jogszerű tulajdonosát, aki örömmel vette át az immár 55 éves, azaz erősen veterán, így hirtelen jóval értékesebb autót.

Az esetről közölt fénykép arról tanúskodik, hogy jól bántak az autóval „fogságban”, meglehetősen jó állapotúnak tűnik. Alighanem jóhiszemű tulajdonosok gondoskodtak róla, akiknek fogalmuk sem volt arról, hogy az autó lopott, és szemmel láthatólag sokat költöttek arra, hogy megőrizzék az autó állapotát.
A Chevrolet 1964 és 1977 között három generációban gyártotta a Chevelle-t, amely akkoriban a márka egyik legnépszerűbb típusának számított. 1964 és 1972 között ennek a modellcsaládnak az alapjain nyugodott a nemzetközi hírnévnek örvendő, El Camino pickup.
Az első generációs Chevelle kilenc, a második széria hat, a harmadik három karosszéria-változatban készült. A történetben szereplő Super Sport (SS) változat 1973-ig készült, 6,5 literes V8 motorja 330, 355 vagy 380 lóerős kivitelben volt választható.




