Ha mondani kellene egy logót a Forma-1-es Ferrari versenyautó oldaláról, a legtöbben rávágnák, hogy Shell.  Ez nem is véletlen, hiszen a két márka együttműködése 1950-ben, a világbajnoki sorozat első évében kezdődött. Volt benne szünet, de így is a motorsportok egyik leghosszabb, legismertebb partnersége az övék.

A kezdeti üzemanyag-ellátásból mára komplex mérnöki együttműködés fejlődött ki: a Shell szakemberei a Ferrari mérnökeivel közösen fejlesztik a versenyüzemanyagokat és kenőanyagokat, miközben a pályaszéli laboratórium valós idejű elemzésekkel segíti a csapatot.

Most, hogy a Forma-1 a hazánkba érkezett, megnéztük azt a mozgó labort, amely magába sűríti a Shell és a Scuderia Ferrari HP együttműködését. A „boszorkánykonyha” a Ferrari garázsán belül kapott helyet a Hunagroringen. Bár rendkívül komplex, amikor négyen beléptünk, már tele volt, belül profi labor képét mutatja, mindenféle műszerekkel.

11 fotó

Létesítmény minden Forma–1-es nagydíjon jelen van, feladata az üzemanyagok és kenőanyagok folyamatos ellenőrzése, hogy megfeleljenek a műszaki előírásoknak.

A labor mérnökei minden nagydíjon üzemanyag- és kenőanyagmintákat vesznek a versenyautókból, ellenőrzik, majd az eredményeket továbbítják a Ferrari mérnökeinek. Vizsgálják a motorolajat, a váltóolajat, hidraulikai folyadékot is. Meglepő, de a versenybenzin teljesen áttetsző, mintha csak víz lenne. Mint elárulták, 102 oktánszámú és tölthetnék utcai autóba is, az is működne vele.

Egyetlen versenyhétvégén akár 40 különböző vizsgálatot végeznek, amelyek eredményei közvetlenül befolyásolják a motorüzemeltetési és megbízhatósági döntéseket. Mivel a hajtásláncot nem bonthatják meg, a kenőanyag-vizsgálatok kopási információt is szolgáltathatnak. Az olajban található mikroszkopikus fémrészecskék elemzéséből a mérnökök következtetni tudnak az erőforrás állapotára, de az is kideríthető, hogy a motor vagy más hajtásláncelemek mely alkatrészei kezdenek kopni, így még a meghibásodás előtt beavatkozhatnak.

Az ellenőrzés azért is fontos, mert a Nemzetközi Automobil Szövetség emberei (FIA) is bármikor mintát vehetnek a bármelyik csapatnál az üzemanyagokból. A csapatoknak minden egyes üzemanyag-keveréket még a használat előtt be kell nyújtaniuk az FIA laboratóriumába. Az FIA elfogadja a kémiai összetételt, és elmenti mintaként. Ezt vetik össze később a pályán vett mintával.

Az üzemanyagmintákat gázkromatográffal elemzik, amely az üzemanyagot egyedi molekuláris összetevőire bontja. Az így kapott „kémiai ujjlenyomatot” hasonlítják össze a jóváhagyott referenciamintával.

Ha a két görbe nem egyezik, akkor a csapatot ki is zárhatják. Még egy minimális idegen anyag – például a mintavétel során bekerülő zsír vagy szennyeződés – is elegendő lehet ahhoz, hogy a minta ne feleljen meg a szabályoknak.

Mint megtudtuk, nagyon ritkán találnak eltérést, de előfordul. Az egyik alkalommal a hordó fedele nem zárt tökéletesen és víz jutott bele. Míg egy másik esetnél a tankolóberendezésből jutott szennyeződés az üzemanyagba. A „benzintudósok” azonban megtalálták az eltérést.

A F1 történetében többször is volt példa üzemanyag miatti szankcióra. Az egyik leghíresebb eset az 1995-ös Brazil Nagydíj, ahol Michael Schumacher (Benetton) és David Coulthard (Williams) üzemanyag-mintája a verseny utáni elemzésen nem egyezett meg a szezon előtt jóváhagyott mintával. Bár a pilóták a fellebbezés után megtarthatták a pontjaikat (bizonyították, hogy nem volt teljesítménynövekedés), a csapatoktól elvették a konstruktőri pontokat.

Nemcsak megfelelnie kell az üzemanyagnak, de különösen jónak is kell lennie, mert akkor a motor jobb teljesítményt nyújt és kevesebbet fogyaszt, előbbi a tempót növeli, utóbbi a súlyt csökkenti. Mindkettő a Forma-1 esszenciája.

A labor munkája nem csupán ellenőrzési feladatokat jelent. A pályán szerzett tapasztalatok visszakerülnek a Shell hamburgi Technológiai Központjába ahol ezek alapján tovább javíthatják a Ferrari számára készülő üzemanyagokat és kenőanyagokat.

2026-ra ez a korábbiaknál is fontosabb lett, hiszen új üzemanyag-formulával versenyeznek a csapatok. Az új előírások értelmében a versenyautók kizárólag fenntartható alapanyagokból előállított üzemanyaggal működhetnek. A hagyományos kőolajalapú komponensek kikerültek a versenyüzemanyagból – legfeljebb 1% fosszilis eredetű adalékanyag maradhat a keverékben –, helyüket pedig bioalapú és szintetikus összetevők vették át.

A szabályok szerint az úgynevezett Advanced Sustainable Fuel életciklusra vetített szén-dioxid-kibocsátásának legalább 65%-kal alacsonyabbnak kell lennie a hagyományos fosszilis benzinhez viszonyítva.

A Ferrari számára kifejlesztett új V-Power versenyüzemanyag fejlesztését 2022 márciusában kezdték el. Nemcsak üzemanyag-kémikusok dolgoztak rajta, hanem tanúsítási szakemberek, szén-dioxid-kibocsátási számításokkal foglalkozó mérnökök, ellátásilánc-szakértők és szabályozási szakemberek is. Hiszen új fenntartható alapanyagokat kellett találni, új gyártási és keverési eljárásokat kellett kidolgozni.

Bár egy Forma–1-es hétvége teljes kibocsátásában az üzemanyag csak kisebb szerepet játszik, a Shellnek azért is fontos az itten fejlesztés, mert a jövő közúti közlekedésében alkalmazható alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok is elvárássá válnak, és ebben a környezetben gyorsabban tudnak fejleszteni, tapasztalatot szerezni. A jelenlegi szabályozás szerint 2035-től csak nulla helyi emissziós járművek kerülhetnek forgalomba az Európai Unióban, és ebben nemcsak az elektromos autók vannak benne, de a szintetikus üzemanyaggal működő motorok is engedélyt kaptak.

Mennyit fogyaszt egy Forma-1-es autó?

A 2026-os szabályzatban az FIA jelentősen csökkentette a versenyre tankolható üzemanyag mennyiségét az elektromos hajtás (MGU-K) 350 kW-ra emelése miatt. Míg korábban 100–110 kg volt a limit, 2026-tól ez kb. 70–75 kg-ra csökkent.

Az új szabályok szerint a hangsúly a felhasznált üzemanyag tömegéről az energiatartalomra kerül át, ezért a tól-ig. A 2026-os erőforrásoknál a maximális energiafelhasználást szabályozzák (3000 MJ/óra), nem egyszerűen a kilogramm/óra üzemanyag-átfolyást.

A versenybenzinek sűrűsége nagyjából 0,75 kg/liter, így 70 kg versenybenzin nagyjából 90–95 liter üzemanyag. Ebből kijön, hogy 100 kilométerre vetítve 30–32 litert fogyaszt egy Forma-1-es autó. Jól mutatja a fejlődést, hogy a V10-es érában (2000-es évek eleje) még 70–80 l/100 km fogyasztottak a kocsik.