2009.08.24. 19:00
szöveg: Scheerti; kép: szintén
Az R19 méltatlanul lenézett autó, normál tempónál simán ráelőznek az emberre a kétgyermekes anyukák, miközben fél kézzel pelenkáznak hátrafelé. Viszont az alkatrészek nem drágák, és a sarki garázsboltban is rendelhetünk hozzá mindent.
A tulaj maga fotózta. Már mondtuk neki, hogy guggoljon le legközelebb
 Lendületes, kicsit saabos, nem?
|
Autóvásárlás előtt két dolgot kötöttek a lelkemre: csak magánemberrel álljak szóba, és ne vegyek francia autót. Kevés tapasztalattal és még kevesebb pénzzel azonban nem könnyű okosan dönteni, kérdezzenek csak bárkit, aki járt már hasonló cipőben.
Egyre fogytak a lehetőségek, borzasztó roncsokat néztem meg, a végén már csak legyintettem és keserédes mosollyal figyeltem a hirdetéseket. Aztán jött a titkos tipp, egyenesen a márkaszervizből. Az R19 az utóbbi idők egyik legmegbízhatóbb francia autója- állították. Hittem is meg nem is, de érdekelni kezdett.
Szép, legalábbis annak tervezték
|
| Az első formatervet Giorgetto Giugiaro tervezte a nyolcvanas években, az R9/R11 típusok leváltására. Az 1988-ban bevezetett modell rövid ideig, mindössze négy évig maradt érintetlen, érezték, hogy lehet még csiszolni rajta. Minden bizonnyal a nyolcvanas évekre jellemző szögletesség eltüntetése volt a cél, ez sikerült is azzal, hogy új lámpákat és homlokfalat faragtak az R19-re. |
Végül sikerült találni egy kevésbé lerúgottnak gondolt, fészlift utáni RL-t. Akkoriban elég sokba kerültek, még örültem is, hogy csak kevés helyen volt megütve. Persze ennek is nekitolták párszor a bevásárlókocsit, és egy telepi gyerek is belepróbálta a lakáskulcsát a fényezésbe, de ez nem érdekelt különösebben. Ma már ennyi pénzért egy hibátlan állapotút kapnék, még maradna is javítgatásokra vagy pofátlanul drága átírási procedúrára.
A kipróbált autó RL, azaz teljesen csupasz, semmiféle feláras extra nincs benne, naná, hiszen magyar piacos. Az akkoriban futó kalaptartó nélküli
GA Swiftek és fapados
Astra F-ek mellett ez egyáltalán nem volt ciki. Apropó, kalaptartó. Az előző tulajdonos két diszkrét, 180 Wattos hangszórót henkölt bele, FACSAVAROKKAL. Ezek elég nehezek, a csomagtartó gázteleszkópjait azonnal hazavágták. Ráadásul az
mp3-as fejegységgel és a két böszme hangszóróval könnyű pokollá tenni a hátul ülők utazását, erre kiválóan alkalmas a barkácsolt hifi, zenehallgatásra csak mérsékelten.
 Mai szemmel nagyon műanyag
|
A beltér anyagai mai szemmel már nem nyújtanak szívderítő látványt. Tizenöt év használat és a napsütés megtette hatását, a kőkemény szürke műanyagok pedig nem lettek szebbek az idő múlásával.
A műszerfalat nem bonyolították túl, végtelenül logikus és jól áttekinthető. Sok újabb autóval szemben a kapcsolók remekül működnek, a szőnyegek és
kárpitok kicsit megkoptak ugyan, de ezek olcsón beszerezhetők.
A kormány szervó nélküli, ennek menet közben egyáltalán nincs jelentősége. Ilyenkor könnyű tekerni és viszonylag pontos, ám parkoláskor néha bizony hiányzik a rásegítés. Az ülések kényelmesek, oldaltartásuk egyáltalán nincs, de nem fáradunk el bennük hosszabb úton sem. Mivel az autó csak háromajtós, a hátsó utasoknak a be és kiszállás okozhat némi kellemetlenséget, többen beverték már a fejüket.
Gyönyörű gyári fotók a túloldalon - egy kattintásnyira!