Két
Suzuki keltette fel nemrég a figyelmünket, amelyeket tulajdonosaik nagyon különböző stílusban használnak. Megnéztük, mekkora különbséget okoz az autók lelkében a féltő gondoskodás és a ridegen tartás, érdemes-e szalicillal vastagon megszórva, bura alatt tartani a családi járgányt.
Az alapkoncepció szerint a dédelgetett, keveset futott, csillivilli és a retektől roskadozó, kőkeményen használt Swift közötti különbséget szerettük volna képeken is megmutatni, de a gyönyörű tervet keresztülhúzta egy gaz Suzuki szerviz.
Nagymosás Pár napja még másként nézett ki
|
Nem tudni, hogy azért döntöttek-e a kitakarítás mellett, mert nem mertek kísérő nélkül az autó belsejébe hatolni, vagy csak náluk ez bevett szokás, és mindenféleképpen kiganézzák az ügyfél kocsiját. Így a balkáni utak porát és más, változatos szörnyűségeket tessék odaképzelni a fehér Suzukiba. Mert nemrég még ott voltak. És valószínűleg háborítatlanul maradtak is volna, még ki tudja meddig.
A meglepett tulaj szerint egy tanulsága azért van az esetnek, nem kell feltétlenül mindentől óvni az autót, mert nincs a világon annyi kosz, amiből ne lehetne előbb-utóbb kivakarni. Persze csak ha feltétlenül muszáj.
Jól tartja magát Egy garnitúra gumit koptatott el eddig
|
A makulátlan zöld Swiftet meglátva rögtön jó nagyapám jutott eszembe, aki eső után mindig leszaladt az okkersárga
Zastavájához, és szarvasbőrrel gondosan szárazra törölgette, majd biztos, ami biztos, újraviaszozta.
Nagyjából hasonló élete lehetett ennek az autónak is. Minden porcikáján látszik, hogy vigyáztak rá - a plusz üléshuzaton felül kormányvédőt is kapott -, a csomagtartójában csend, rend, fegyelem uralkodik, lelkiismeretesen be vannak tárazva a kötelező és ajánlott kiegészítő felszerelések, és van neki saját neve is.
Kívülről is idegesítően jó állapotban van, fényezése nem matt, még az acélfelnik is eredeti fényükben ragyognak. Hiába, a garázs minden naptejnél jobban véd a gyilkos UV-sugárzástól, a vidéki lét pedig a padkázásoktól.
Családfa A zsebben szarvasbőr és jégkaparó
|
Mindkét Swift családon belül került mostani gazdájához. Egyikük a szülőktől vándorolt a Budapestre szakadt lányhoz - helyét egy új
Splash foglalta el a ház garázsában -, másikuk pedig testvérek között cserélt gazdát. Előéletük azonban már nem ennyire hasonló.
A szülők régi autója egész életét irigylésre méltó módon töltötte, legtöbbször csak két embert fuvarozva, míg a másik járgány főleg vezetéstechnikai terror alatt nyögött, de a külsejére ekkor még odafigyeltek. Később ez változott, új gazdája inkább a szerkezetért aggódik, a rendezett belső és az ápolt megjelenés talán a fontossági lista legvégén szerepel.
 Volt még egy piros is, de kihagytuk a ziccert
|
De ez érthető is, hiszen a kocsit városban sosem használja, hanem kizárólag hosszabb túrákra - bejárta már az egész Balkánt, és célba vették már vele Norvégiát is -, ahol az üzembiztos állapot mindennél többet ér. A szűkös, úti holmival is feltöltött belsőt meg úgyis lelakják a túratársak.
Koszolnak, elrontanak, elvesztenek, extrém esetben - ilyet is feljegyzett a legendárium - menekülés közben ablakot rúgnak ki a helyéről. Szintén rosszat tesz az autó szépségének, ha vagonokba téve utazik. A tapasztalat szerint ilyenkor a vas-oxiddal kevert por szinte beleég a szélvédőbe, amit nem könnyű onnan levakarni.
Még nincs vége a cikknek, lapozás után fogyasztás, zörgés és a választás következik.