A színe letaglóz, messzire ordít a rücskösen felkent, hólyagokban lepergő halványkék. Már ez olyan hatást kelt, mint a fűben hagyott, megszőrösödött kutyapiszok, inkább bottal sem piszkálnánk. Pedig a többi részlet is érdekes, a Picasso stílusban feldobált ablakok, a bumszli kabin, a beszálláshoz használható, egerekre méretezett ajtók mind mintha egy másik dimenzióból érkeztek volna.
Belül pedig tombol a korrózió Feng Shui-ja, itt a rozsda tartja az egyensúlyt. Kellemes minimalista belterében csak egy Zsiguli ülés kapott helyet, semmi más. A kusza műszerfal organikus rendezetlensége viszont ellenpontozza az ürességet.
Aki ide beül, az már kérheti is a tetanusz injekciót, mert garantáltan felhasítja majd a bőrét egy rozsdás vasdarab. Az orosz eladó pedig megkéri a műalkotás árát, körülbelül 360 ezer forintnyi rubelért válna meg tőle. Igaz, a leírásban mindenkit arra kér, ne röhögjön, az építést az előző, vagy azt megelőző tulaj követte el.
Katonaságot megjárt olvasók ennyi kreatív átépítés után is biztos felismerték az alapokat adó kétéltű LuAZ 967M-et. Nem véletlenül ismerős sokaknak, hiszen a Magyar Néphadseregben is szolgált. A sebesültszállításra tervezett konstrukció fél órát mehet csak vízen, mert túlmelegszik a V4-es léghűtéses Zaporozsec-motor.
Tehát már a gyári konstrukció is egy csodás mellényúlás volt, de így ezzel a házi feltéttel maga a penészedő, rohadó absztrakt művészet.
