Az ER-6n nem méregdrága sportmotor, nem törekszik sem teljesítmény, sem sebességrekordokra. Viszont a hetvenvalahány lóerős blokk, a köré épített acélcső váz és a futómű teljes harmóniában van.
A soros kéthengeres motor a kiegyenlítő tengelynek köszönhetően vibrációmentesen jár. A teljesítmény-leadás hihetetlenül homogén. Már az alapjárattól szépen húz és késedelem nélkül reagál a gázadása. A Z1000-hez hasonlóan itt is a kettős fojtószelep megoldással találkozhatunk.
[bekkep]Szivató nincs, mindent elintéz a motorelektronika. Hidegen, melegen egyaránt egy pöccintésre indul. Nagyon lényeges újítás a blokk alatti kipufogó. Végre eljutottunk idáig, hogy ott van a kidörrentő, ahol senkit sem zavar.
Nincs több lábégetés, nincs több tojásfőzés. Viszont van mélyen morgó kipufogóhang. Nagy fordulatról visszaengedve a gázt, mély morajlás tör elő a dobból.
Az ülés, a kormány és a lábtartó elhelyezése mérettől függetlenül mindenkinek kényelmes üléspozíciót biztosít. Az ülés eleje és a tank vége viszonylag keskeny, így jól lábaink közé foghatjuk a motort. Szerintem egy-hatvanas csajok is jól el tudják majd navigálni ezt a gépet.
[bekkep]A futóművön semmi sem állítható (kivéve a hátsó rugó-előfeszítést), de erre nincs is szükség. Kawasakiék gyári beállítása nagyon el van találva. Nem túl lágy, nem túl kemény, nem ráz, nem hintázik, egyszerűen jó. Na nem versenypályára, ez a motor nem oda való.
A fékek kiválóak, azt mondhatnám, hogy a fékek törik meg a motor egységét azzal, hogy jócskán többet tudnak, mint várnánk. Összesen négy órát motoroztam a Börzsöny útjain, de teljesen beleszerettem az ER-6n-be. Semmi szenvedés. Könnyen kanyarodik, stabil, tartja az ívet, nem hintázik ki a kanyarból, jól gyorsul.
Nem muszáj mindig visszakapcsolni előzéskor, a kéthengeres bármely fordulatról egyenletesen húz. A gép nagyon jól fékezhető, nem kell nagy erő a fékkar behúzásához. Könnyű vele manőverezni alacsony sebességnél is.
És itt van a dizájn. Kinek a pap kinek a papné. Nekem speciel az ER-6n.
