Törökországban Aliagában üzemel egy komoly kapacitású, tengerjáró hajók bontására szakosodott roncstelep. A koronavírus előtti időkben itt főleg konténerszállító hajókat vágtak szét, és a mai viszonyokkal összemérve ráérős ütemben.

Így nézett ki a szétszedésre ítélt Carnival Inspiration 2017-ben: 

Azóta ugyanis megérkeztek a kikötőbe a koronavírus legnagyobb áldozatai, az óceánjáró luxushajók. A luxushajók működését – hacsak a vállalatok addig le nem fújták a tervezett kihajózásokat – a hatóságok az elsők között állították le azután, hogy a világ döbbenten követte nyomon a tudósításokból a Japán partjainál veszteglő Diamond Princess kálváriáját, amely az egyik első gócpont volt. 

A gigantikus veszteséggel küzdő cégek ezért döntöttek: a felújítás, karbantartás előtt álló hajóikat inkább eladják bontásra, és csökkentik a flotta méretét. A Carnival, a Costa, és a Pullmantur egyaránt küldött hajókat Aliagába, összesen nagyjából 300 millió dollár értékben.

A járművek utolsó útjukra Nagy-Britanniából, Olaszországból és az USA-ból érkeztek Törökországba, minden felszerelésükkel együtt. A törökök tehát nem csak az óriási mennyiségű acélt bontják el, hanem a rengeteg felszerelést, bútort, navigációs berendezéseket, konyhai eszközöket, minden apróságot kibeleznek, és értékesítenek a fémóriások gyomrából. A most helyszínen veszteglő hajók jó tíz évre adnak munkát a helyi brigádoknak.

A The Times úgy értesült, egy hajóból nagyjából 25 ezer tonna fémhulladék hasznosítható újra, ami a cégeknek 4 millió dollár bevételt jelenthet. 

A méreteket igazán egy hajó példáján keresztül tudjuk megérteni. A Carnival Inspiration szintén Aliagában várja a sorsát. 

Ezt a hajót 1996-ban bocsájtották vízre, 25 évesen elvileg középkorú az óceánjárók között, az ilyen hajókkal 35-40 évre terveztek eredetileg. Pont egy “ráncfelvarrás előtt” állt, ezért is döntöttek a selejtezés mellett, 262 méter hosszú, és 32 méter magas, fénykorában 2500 utast, és 920 fős személyzetet szállított.