A NASA New Horizon nevű műholdja által 2015-ben készített egyik felvétel elemzése és számítógépes szimulációk alapján a tudósok arra jutottak, hogy a Plútó forróbb bolygó lehetett 4,5 milliárd évvel ezelőtt, a Naprendszer – benne a Föld – kialakulása idején.

“Amikor a Plútó formálódott, új anyagok érkeztek felszínére, és hatással voltak rá. Minden behatás (becsapódás) olyan volt, mint egy robbanás, amely felmelegíthette a környező területet” – mondta Carver Bierson, a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i campusának tudósa, a Nature Geoscience című tudományos lapban megjelent kutatás vezető szerzője.

 

Ha a Plútó lassan formálódott, felszíne le-lehűlhetett két becsapódás között, és összességében nagyon hideggé válhatott. Ha azonban gyorsan formálódott, akkor egyik behatás érhette a másikat, a felszínnek nem volt ideje arra, hogy lehűljön. Úgy kalkuláljuk, hogy ha a Plútó kevesebb mint 30 ezer év alatt alakult ki, a becsapódások hője elég lehetett egy korai óceán kialakulásához. Ebben az esetben az óceán egyes részei idővel fokozatosan megfagytak. Mivel a víz fagyás közben tágul, a Plútó felszínén lévő repedések bizonyítékul szolgálhatnak erre a jelenségre. A bolygó felszíne mintegy mínusz 230 Celsius-fokos.

A Plútó, amely a Nap körül a Földnél 40-szer távolabb, a Kuiper-övben kering, valószínűleg több száz kilométer vastag, jeges külső héjjal rendelkezik, ez alatt rejlik a feltételezhetően só és ammónia keverékéből álló óceán és a szilárd, sziklás mag – véli a szakértő. Mivel a víz az élet alapvető összetevője, felszín alatti óceánja alapján a Plútó az élő organizmusokat rejtő égitestek egyik példája lehet.

“A víz kémiai interakcióba léphetett az óceán alatt lévő sziklás maggal, ezáltal több kémiai összetevővel gazdagíthatta. Ezek vajon megfelelő alkotóelemek lennének az élet számára? Nem tudjuk. Többet kell megtudnunk arról, hogyan alakul ki az élet, hogy megtaláljuk ezeket a válaszokat” – fejtette ki Bierson.