Teszt: Fiat Punto 1.2 16 V Sound

Száguldó muzsikus

Kulcsszavak: Fiat, Punto

Négy éve változatlan külsővel kapható a Fiat Punto, de cseppet sem látszik elavultnak, régiesnek. Formája dinamikus, könnyen megszerethető férfi és női szívek által vegyaránt. Valószínűleg így látják ezt Olaszországban is, mivel a ráncfelvarrás csak kis mértékben változtat a kinézeten.

Kívülről nem különböztethető meg a többi modelltől a Sound felszereltségű Punto, egyedül a színre fújt lökhárító jár alapfelszerelésként az autóhoz. Hátul a 16 V felirat árulkodik a szelepek számáról, amire 10 évnél is régebben voltak igazán büszkék az autógyárak. A Puntónál viszont ez megérthető, mert az 1,2 literes erőforrás kapható nyolc szelepes változatban is. 80 lóerőt teljesít a 16 szelepes erőforrás, ami igen dinamikus autózást tesz lehetővé egy ilyen kaliberű járművel.

A kellemes külső után az autó belseje már nem mindenki számára okoz ekkora örömet. Belülről szemlélve az autót az a gondolat fordult meg a fejünkben, hogy efelett már picit eljárt az idő és volna mit változtatni.

A műszerfal kinézete, enyhén szólva, nem túl dekoratív. A felhasznált rossz minőségű műanyag rikító fénye bántotta a szemünket. A műszerek puritán kinézete felidézte bennünk a legelső Punto modellt. Funkcionalitását tekintve viszont nincs benne hiba.

A műszereket körbefogó keret pereméről szabályozható a fényszóró magassága. Ugyanitt, a műszerfal jobb oldalán helyezték el a fedélzeti számítógép gombjait. A számítógép ugyanazokkal a hasznos adatokkal képes ellátni bennünket, mint felsőbb kategóriákban megtalálható társai.

A középső konzol szürke színű, alumínium hatásával enyhe sportos jelleget kölcsönöz a beltérnek.

A középkonzolról irányíthatóak az elektromos ablakok, itt kapcsolható be a parkolást megkönnyítő CITY fokozat, és innen szabályozhatjuk a fűtést.

A CITY fokozat érezhetően megkönnyíti ugyan a szervokormány elfordítását, de a gyakorlatban ritkán használja az ember, mivel a 920 kilós súly alaphelyzetben sem ró elviselhetetlen terhet a kormányzott kerekekre.

Rengeteg helyről jön a levegő, a középső konzol tetejétől szinte a szélvédőig egy hatalmas rostély helyezkedik el. Oldalt a mostanában is divatos kör alakú, ki-be fordítható rostélyokon át áramlik a levegő.

A kesztyűtartó pirinyóra sikeredett, de a sebességváltó előtt elhelyezett két pohártartó jól teleszórható mindenfélével, ha éppen nem eredeti rendeltetési céljára használjuk őket.

A kézifék mögött szintén van egy apró kis tároló, amely hasonló célt szolgálhat, mint a pohártartó, csak kicsiben. Az ajtókon is találunk egy-egy hosszú zsebet és egy meglehetősen csúnya kapaszkodót.

A szürke betét és a hatalmas szellőzőrostély között található meg a széria Blaupunkt CD-s rádió.
Mivel a Sound felszereltség a zenei háttérre utal, a csomagtartóban elhelyeztek egy 100 wattos mélynyomót is. Ennek köszönhetően a rendszer többet tud az átlagosnál, ám a közép és a magas hangok nem szólnak tisztábban az átlagnál.

A CD-lejátszó sajnos akadásra hajlamos macskakövön, illetve vasúti sínen való áthaladáskor. Az átlagos vásárló tökéletesen meg lesz elégedve a hangzásvilággal, az őrült a hifituningolókat pedig úgysem elégíti ki egy gyári rendszer sem.

A kormány kellemes fogású, jól kézben tarható, magassága állítható. A Sound felszereltség sportosabb kormányt és váltógombot tartalmaz az alapváltozathoz képest.

Az állítható magasságú vezetőülésnek és kormánynak hála, könnyedén találhatunk egy kényelmes vezető pozíciót amelyben még hosszabb úton sem fáradunk el. Sokáig hátratolható az ülés, elöl magas emberek is kiválóan elférnek az autóban.

A tesztautóban megtalálható 3 fejtámlát és a középső hárompontos biztonsági övet sajnos csak felárért kaphatjuk meg.

A Punto igazi erősségét a motorháztető alatt találjuk. Az 1,2 literes, 16 szelepes benzinmotor tisztességes nyolcvan lóerőt teljesít. Ez bőségesen elegendő a kis autó mozgatásához, és meglepően sportosan haladhatunk vele. A 114 newtonméteres nyomatékkal rendelkező motor 11,4 másodperc alatt gyorsítja százra a könnyű szerkezetet, ami kitűnő érték egy 1,2 literes erőforrástól.

Autópályán a kis jószág szintén pozitív benyomást tett ránk. Ami igazán meglepő, hogy a kilométerórára pillantva akár 180-as tempót is leolvashatunk, ráadásul ez nem az óra csalásából ered. A gyári végsebesség 172 kilométer/óra, amit meglepően könnyedén érhetünk el a Puntóval.

90 kilométer/óránál 2400-as fordulaton, 130-nál pedig 3500-as fordulaton mozog a motor ötödik sebességfokozatban. Ez azt jelenti, hogy akár 150 km/órás tempóval is utazhatunk anélkül, hogy kihajtanánk az autó lelkét.

Rendesen kihúzatva a motort folyamatosan érezhetjük a gyorsulást, országúton is nyugodtan kezdeményezhetünk előzéseket, ha nem sajnáljuk az üzemanyagot. Csodákat persze nem szabad várni egy ilyen kis motortól, de a maga méretében és kategóriájában tényleg egyedülálló menetteljesítményt kölcsönöz az autónak.

Városban maradéktalanul elegendő a motor teljesítménye, utazhatunk akár nyugodt tempóban, alacsony fordulaton, mert a pörgős motor már alul is megfelelő nyomatékot produkál.

Tökéletes partner az autó sportos vezetéshez is. Magas fordulatszámig pörgetve, a motor érces hangot hallat és a leadott teljesítmény nagyon jól kordában tartható. A váltó is jól tűri a gyors kapcsolásokat, nincs miért kritizálni.

A futómű és kormányszerkezet jól végzi a dolgát, a futómű a sportosabb kanyarokat is tolerálja.

Mindent egybevetve nagyon jó benyomást keltett bennünk a kis Punto. Menettulajdonság és külső tekintetében semmi kifogásolnivalót nem találtunk az autón. A belső tér ma már tényleg egy kicsit régiesnek tűnik, de ezt remélhetőleg korrigálják a mostanában esedékes ráncfelvarrás során.

A Sound felszereltségű Punto ára kedvezőnek mondható, mivel 2 540 000 forintért juthatunk hozzá. Szériafelszerelésként kapjuk többek között az elektromos ablakokat, az állítható magasságú kormányt és -vezetőülést, a CD-s autórádiót és a 100 wattos mélynyomót. Ezért az árért már válogathatunk a vetélytársak kínálatából is, de aki a Puntót választja, egy jól működő, összeérett autót tudhat majd magáénak.