Az alvázas karosszéria legrégebben alkalmazott kocsiszekrény-építési elv, amelynél a teherviselő funkciót egy nagy szilárdságú alsó vázszerkezet tölti be, amelyhez a motort, az erőátvitelt és a felfüggesztéseket is rögzítik.

Ennél a megoldásnál a felépítmény jóval kisebb szilárdságú, tehát könnyebb lehet, amit általában hozzácsavaroznak az alvázhoz.

Gyors térhódítása annak volt köszönhető, hogy a kiválóan alkalmas a tömeggyártásra, az Egyesült Államokban például a személyautók nagy része egészen a 70-es évek végéig ilyen felépítésű volt (nyitóképünkön: Chevrolet Corvette 1963-ból). 

Ma már a személyautóknál szinte teljesen eltűnt az alvázas építésmód, leginkább terepjáróknál, illetve haszongépjárműveknél használják, mivel viszonylag kis ráfordítással széles felépítményskálát lehet így megvalósítani. Újabban az önhordó karosszériát részesítik előnyben a járműgyártók.

Biztonsági szempontból nem előnyös az alváz nagy merevsége, mivel ütközéskor ez az elem alig deformálódik, így kis energiát emészt fel. Emiatt az autóban ülőket, illetve az ütközés többi résztvevőjét nagy lassulások érik, ami komoly belső sérüléseket okozhat.