Bő hetven éve a világunk legapróbb alkatrészei okozták a legnagyobb változásokat. Hatalmas, gyilkos gombafelhőkkel beköszöntött az atomkorszak, de a tudósok igyekeztek hasznos módon is felhasználni a maghasadásban rejlő temérdek erőt. Az atomerőművek ötlete egyértelmű volt, de a kutatások mind az Egyesült Államokban, mind a Szovjetunióban arról szóltak, hogyan lehetne a módszert minél kompaktabb, minél mobilabb módon alkalmazni.

A leningrádi Kirov gyárban például a guruló erőmű projektjén, a TAS-3-ason kezdtek el dolgozni az ötvenes évek végén. Természetesen az elképzelés gyökerei itt is katonai célokig nyúlnak vissza, a hatalmas országban stratégiai szempontok szerint, lakatlan területen szétszórt állomások energiaellátását oldották volna meg a lánctalpakon gurítható atomreaktorral.

Ma már hátborzongató ötlet a guruló orosz atomerőmű 1

Rengeteg radar, rakétaállomás, kisebb tábor üzemelt a Szovjetunió területén, és ezek hatalmas energiaigényét dízelgenerátorok elégítették ki. Mennyivel egyszerűbb lett volna körömhegynyi hasadóanyaggal évekig eljáratni ezeket a telepeket?

1961-ben az első ilyen, 1,5 megawattos erőforrással szerelt jármű már el is kezdte gyártani az áramot. Vagyis pontosabban járművek, hiszen négy darab T-10-es nehéztank alapjaira épített, guruló egységről volt szó. Az első volt maga a reaktor, a második szállította a hűtéshez szolgáló keringető szivattyúkat, a gőzturbinákat, a harmadik a ténylegesen áramot termelő generátorokat, a negyedik pedig vezérlőteremként szolgált, valamint itt volt a biztonsági, és indító dízelgenerátor és az akkumulátorcsomag.

Ma már hátborzongató ötlet a guruló orosz atomerőmű 2

Egy töltéssel 250 napig üzemelt volna a reaktor a 74 üzemanyagrúddal

Több teszt után 1969-re látták be az elvtársak, hogy a guruló atomerőmű romantikus álma ebben a formában nem működőképes. A telepítés során talajból-betonból kellett még biológiai pajzsot építeni a reaktor és a turbina köré, a működés csak így, álló helyzetben volt lehetséges. Valószínűleg a még számukra is nyilvánvaló égig érő költségek, biztonsági kockázatok miatt hasalt el a projekt a hatvanas évek végére.

Bár volt még próbálkozás, az amerikaiak is építettek egy kompakt egységet (ML-1), valamint a nyolcvanas években újabb szovjet reaktort állítottak kerékre (az egész ígéretes Pamír-630D pont a csernobili robbanás után lépett tesztfázisba, a baleset miatt kaszálták el a projektet) , az elgondolás sosem jutott túl a kísérleti szinten, és talán jobb is így.

Ma már hátborzongató ötlet a guruló orosz atomerőmű 3

A Pamír-630D tervei

Forrás: Vezess
Kapcsolódó címkék: Atom orosz