William Hamilton Albee a Bering-szorosnál járt az 1930-as években, ahol az őslakos inuitok szállítási módszere szöget ütött a fejébe. A helyiek több tonna rakományt mozgattak egész könnyen, mély sárban, a fókabőrből fabrikált, levegővel töltött görgőknek köszönhetően.

Megragadta a látvány, és Kaliforniába visszatérve elhatározta, hogy tökéletesíti a módszert, és a teherszállítás szolgálatába állítja a méretes puha görgők elképzelését. A Goodyear látott fantáziát a dologban, és egy szintén friss felfedezés, a nylon alkalmazásával sikerült olyan ellenálló, rugalmas anyagot alkotni, ami megfelelt az elvárásoknak.

A rendkívül alacsony nyomás miatt a “légzsákok” szinte bármilyen tereptárgyon átfolytak a defekt esélye nélkül, ezért lehetett akár az öttonnás jármű útjában is heverészni. Akin áthajtott, az mosolyogva, sértetlenül élte túl az élményt.

Öt tonna, mégis bátran aláfekhetsz 1Öt tonna, mégis bátran aláfekhetsz 2

Természetesen a hadsereg volt az első és legnagyobb megrendelő, a katonákat elérhetetlen helyekre eljuttató eszköz láttán felcsillant a tábornokok szeme. Az 1960-as évekre viszont csökkentek az állami megrendelések, a költséges technológiára pedig nem volt vevő a tömegpiac, így Albee eladta a céget, a Rolligont pedig eltérő felépítménnyel, 30 tonnás kivitelben gyártottak tovább. Ezek a különleges puha talpú járművek Alaszkában, olajmezőkön szolgálták a nehéz körülményekkel küzdő munkásokat.