A szervokormány a kormányzás erőszükségletét lecsökkentő szerkezet, amely valamilyen formában a motor energiáját hasznosítja. A jelenlegi műszaki előírások szerint a kormányozhatóságnak akkor is meg kell maradnia, ha a rásegítő berendezés meghibásodik – tehát a kormánykerék és a kormányrudazat között mindig van mechanikus kapcsolat is. 

Régen a legelterjedtebb kormányrásegítő berendezések hidraulikus működésűek voltak: ez esetben a motor egy hidraulikus szivattyút hajt, és a kormányszervo szelepei szabályozzák a kormánygépben létrejövő rásegítő erőt. 
Ma már az üzemanyag-takarékosság érdekében egyre gyakrabban alkalmaznak elektrohidraulikus kormányszervót, amely elvét tekintve ugyanígy működik, viszont a szivattyúját nem közvetlenül a motor hajtja, hanem egy külön villanymotor.

A villanymotor azonban csak akkor hajtja a szivattyút, ha a kormányt megmozdítják, egyébként jóval alacsonyabb üresjárati fordulatszámon forog, csökkentve az energiafelvételt. Így körülbelül 2 százalék üzemanyag takarítható meg. 

A megoldás másik előnye, hogy a szervoszivattyú elhelyezése kevésbé kötött. A legkorszerűbb szervók tisztán elektromos működésűek: ez esetben vagy lineáris, vagy forgó villanymotor szolgáltatja a rásegítő erőt, melynek nagyságát elektronikus szabályozás határozza meg a kormányra ható, kézzel kifejtett erő függvényében. 
 A szükséges szervohatás eltérő lépésben haladva, manőverezés közben, illetve nagy tempónál. Ezt kétféleképpen vehetik figyelembe a rásegítők. 
Az egyszerűbb megoldásnál a motor fordulatszámának függvényében korlátozzák a szervoszivattyú nyomását egy, vagy a fejlettebb megoldásoknál két lépcsőben (ezt hívják fordulatszámfüggő szervónak). 
Jóval tökéletesebb megoldás az úgynevezett sebességfüggő szervokormány: ez a rásegítés mértékét a haladási sebesség növekedésével fokozatosan csökkenti, lassú manővereknél pedig képes egészen nagy rásegítő hatást kifejteni.