Tudod, mi a közös A gyűrűk urában, a Star Warsban, az Aladdinban, a Toy Storyban és még vagy néhány száz filmben? Ha nem tudod a választ azonnal megmondani, nincs semmi baj: a közös ponttal minden bizonnyal találkoztál már, csak valószínűleg elment a füled mellett.

Igen, ugyanis egy furcsa hang az, amit előszeretettel elrejtenek a hollywoodi filmkészítők alkotásaikban. Ez a Wilhelm-sikoly, egy furcsa, komikus, torz ordításhang, melyet egyébként kiszúrhat az ember könnyedén a többi zaj közül, mert sehová sem illik. Sokszor harcjelenetek közben, zuhanáskor vagy éppen autóbaleseteknél vágják be előszeretettel a filmekbe a már 70 éve felvett hangot.

Egy gyűjtemény a hangok megjelenéséről, szigorúan 2007 előtti filmekből. Azóta biztosan gyarapodott még a lista:

A Wilhelm-sikoly eredetileg egy 1951-es westernfilmben jelent meg: a hangot egy olyan ember adta ki, akit éppen egy aligátor ránt magával a víz alá. A Distant Drums című alkotás ezen részét utószinkronizálták, így a hangstúdióba vonuló színésznek nem volt egyszerű dolga, amikor szó szerint azt az instrukciót kapta, hogy adjon olyan hangot, mint akit egy aligátor húz le a víz alá. Mint hallhatjuk, így sikerült az alakítás.

A hang az 1970-es években a Warner Bros. filmstúdió audiokönyvtárába került, ekkor talált rá sok filmes is, és kezdte használni. Először egy filmiskola diákjai vették észre, hogy a furcsa hang egyre többször feltűnik a mozikban, ők is nevezték el Wilhelm-sikolynak az effektet egy 1963-as westernfilm karakteréről, aki – hogy-hogy nem – szintén “kiadta” ezt a hangot.

A csoport egyik tagja, aki felismerte a hangot, Ben Burtt volt. Később ő felelt az első Star Wars-filmek hangzásáért is, és az Oscar-díjas szakember barátainak szánt gagként belecsempészte a filmbe a Wilhelm-sikolyt. Később így tett az Indiana Jones-filmeknél is, majd felnőtt egy újabb hangmérnök-generáció, akik követték a példát.