Ha meg akarjuk keresni a parafa-feldolgozás nagyhatalmát, akkor Portugáliára kell böknünk a térképen, ugyanis a világon használatos parafa dugók nagyjából felét itt készítik. Az eredeti parafa dugót egy darabban vágják ki a paratölgy kérgéből, ez a tradicionális és egyben legdrágább dugófajta.

Egy ilyen dugógyár nem rövid távú üzlet, a paratölgyek több évszázadig élnek, egy-egy fa kérge viszont egy évtizedben csak egyszer takarítható be. Hiába van már műanyagból készült utánzat, a természetes parafa nem ment ki a divatból, szorosan feszül a palackba, semleges ízű és természetes anyag. 

A francia borkészítők egészen a 17. század közepéig nem használtak dugót, inkább olajos rongyot tömtek az üveg nyakába. Állítólag a XVIII. század végén Dom Perignon, egy francia bencés apátság pincemestere zárta le először parafa dugóval habzóboros palackjait. A tömegtermelés a XIX. században indult el.

A Vinoport cikke szerint igazi, boros dugónak szánt parafa csak a paratölgy harmadik szüretéből származhat, mert akkorra lesz megfelelő a kéreg minősége és vastagsága.