Az Egyesült Államokban született feltaláló már tizennégy évesen kocsikat épített, és élete következő évtizedét különféle vasipari munkákkal töltötte. 1864-ben műszaki rajzoló lett nagybátyja gyárában, de nem hagyott fel a kísérletezéssel sem.

Huszonhat évesen rukkolt elő első találmányával, a hajsütő vassal, ezt gyors ütemben követte a mozdony jelzőlámpa és a világítógáz gyártására szolgáló szerkezet. Talentumát látva egy világítással foglalkozó nagyvállalat főmérnöki állást ajánlott neki, ebbéli minőségében dolgozta ki a villanykörtében használatos szén fűtőszál előállítási módszerét, megelőzve a nagy Edisont is. Pályafutásának első csúcspontját 1881-ben érte el, amikor a párizsi világkiállításon elektromos nyomásszabályozóját különdíjjal tüntették ki.

Még abban az évben a szerinte nagyobb lehetőségekkel kecsegtető, a földkerekség ötödén uralkodó Angliába költözött, és számítása bevált: 1900-ban megkapta a brit állampolgárságot, egy évvel később lovaggá ütötték az első teljesen automata gépfegyver megtervezéséért.

A legenda szerint 1883-ban ajánlotta neki egy barátja: “Hagyd a csudába az elektromosságot. Ha meg akarod csinálni a szerencsédet, találj ki valami olyat, amivel ezek a bolond európaiak gyorsabban tudják kiirtani egymást.” 

Ennek az embernek köszönhetjük a tömegpusztító géppuskát és az egérfogót 1

Az ötlet nem volt új: már az amerikai polgárháborúban használatos volt a több (kezdetben hat-, később tíz-) csövű Gatling-gépfegyver, amelyet kézzel hajtottak egy kurblival. A forgó csövekre a melegedés miatt volt szükség, amíg az egyik “dolgozott”, a többi hűlt. A fegyver percenként mintegy 200 lövés leadására volt képes, a lőszert a tetejére helyezett tárból a nehézségi erő adagolta.

Maxim legnagyobb újítása az volt, hogy kihasználta a kilőtt golyó keltette hátrasiklást: ez lökte ki az üres hüvelyt és rántotta be a földön fekvő hevederből a következő töltényt. A hűtést levegővel, illetve vízzel oldotta meg, így immár egy csőből lehetett az összes golyót kilőni, a hatékonyság további növelése érdekében füstmentes lőport is kifejlesztett, amelyet cordite-nak nevezett el. A Maxim-féle lőfegyver percenként elméletileg 500, a gyakorlatban 300 lövésre volt képes, ami 100 puska tűzerejével volt egyenlő, ráadásul a rendkívüli gyorsasággal kis felületre leadott sorozat a vastag acélpáncélzatot is átütötte.

Találmányának- amelyet 1889-ben megvett a brit hadsereg – előállítására gyárat alapított, és szó szerint dőlt hozzá a pénz. A nemzeti és katonai hatóságok viszont vonakodtak rendszeresíteni a fegyvert, Maxim cége pedig kezdetben nehezen tudta bizonyítani a géppuska hatékonyságát az európai kormányoknak. A katonák körében nagy bizalmatlanság övezte a géppuskákat beragadásuk miatt. A Maxim azonban sokkal megbízhatóbb volt kortársainál. 

A gépfegyver elborzasztó fölénye már első alkalmazásakor bebizonyosodott: 1893-94-ben a mai Zimbabwe területén vívott matabele háborúban 50 brit gyarmati katona négy Maximmal ötezer, azaz százszoros túlerőben lévő bennszülött harcost győzött le. Gyára később a Vickers vállalatba olvadt, ahol Maxim az igazgatói címet kapta, az első világháború kitörésekor a Vickers gépfegyver volt a brit hadseregben rendszeresítve.

Maxim 271 találmánya közül említésre méltó még egy másfajta küzdelemben bevetett csodafegyver: neki tulajdonítják a klasszikus, önmagától záródó egérfogót, amelynek segítségével számos malmot sikerült a kártékony rágcsálóktól megszabadítani. Tervezett még hangtompítót, gázmotort, megszállottan (és sikertelenül) próbálkozott könnyű gőzgéppel hajtott, felszállásra képes repülőgép megépítésével. Nevét angol nyelvterületen a repüléssel is társítják, mert ő épített elsőként a vidámparkokban nagy népszerűségnek örvendő repülőgépes körhintát.

Legkomorabb találmánya nagyban hozzájárult az első világháború addig soha nem látott borzalmaihoz: a mindkét oldalon bevetett gépfegyver bakák százezreit kaszálta le, akiket a hadvezérek habozás nélkül hajtottak a biztos halálba. Maga Maxim elég sokáig élt, hogy mindezt láthassa, 77 évesen, 1916. november 24-én halt meg az angliai Streathamben. Halála néhány nappal előzte meg a milliónyi életet követelő somme-i csata befejeződését, amelyben első ízben vetették be a gépfegyver ellen némi védelmet nyújtó tankokat.